Előhang egy nagyon jó könyvhöz

Előhang egy nagyon jó könyvhöz

 

            Egy könyv – ahogy szinte minden más az élet egyéb területein is – akkor nagyon jó, ha jók a részei és azok mind pontosan a helyükön vannak. A most útjára induló kötettel ez a helyzet: mind a három „szereplője” kiválóan tölti be a maga feladatát.

            Közülük az első maga a bácskai gyülekezeteket végig látogató püspök. Az újkori magyar református egyháztörténet talán legnevezetesebb dinasztiájának egyik tagja; szintén Károlynak keresztelt édesapja az erdélyi reformkor felbecsülhetetlen szolgálatot tett szürke eminenciása (Berde Mária írt róla szép és fegyelmezett, négy kötetes életregényt). Testvére Domokos – akinek kolozsvári püspöki beiktatása miatt kell megszakítania a bácskai vizitációt. Ő maga pedig egy szinte reneszánsz polihisztora korának: irodalmárként, közéleti személyiségként, egyházi személyként egyaránt. (Ma már jobbára elfelejtődött, de az ő fordításában ismerte meg a fél világirodalmat a magyar közönség.)

            1884-ben választják püspökké – ő pedig neki kezd egy szinte emberfeletti vállalkozásnak: néhány éven belül végig látogatja egyházkerülete összes gyülekezetét. Ezeknek a vizitációknak csak az utolsó aktusa maga a püspöki látogatás; azt megelőzi egy addig példátlan alaposságú felmérés az egyházközségektől; olyan kérdőív alapján, amelyet egy tökéletesen képzett és gyakorlott közigazgatási szakember állít össze: egy Szász Károly nevű. S utána ugyanő kezd neki, hogy végig látogassa nemcsak a több, mint kétszázötven anyaegyházközséget, hanem töméntelen kicsi szórványközösséget is.

            Amikor a kedves olvasó az adathalmazokat nézegeti a könyvben, az unalmas név- és tárgy- és köböl- és akó- és minden egyéb halmazokat, akkor innen felöl tekintsen rá ezekre! Az akkori magyar élet egy kiemelkedő személyisége hagyja ott újra és újra hetekre az izgalmas világot, hogy belemerüljön ezekbe az „unalmasságokba”. Az a hatalmas ünneplés, amellyel fogadják, részben a kor jellemzője. De csak részben. Szól az egyúttal egy nagyon nagy tiszteletben álló személyiségnek, aki püspöktársainál magasabbról megy a többinél még közelebb népének életéhez. Kötelességtudatból. Azzal a meggyőződéssel, hogy csak így tudja hűséggel betölteni hivatását. Szász Károly vizitációiban a kor egyháztörténetének egyik legnagyobb morális teljesítményét kell látnunk.

            A másik „szereplő” maga a meglátogatott nép. Nem csak, de elsősorban a Délvidék gyülekezetei. A magyar reformátusságnak egy picinyke, de minden más régiónál sokszínűbb része. Vannak közöttük a magyar protestantizmus kezdeteitől fönnálló gyülekezetek; ezek a szlavóniaiak, amelyeknek részletes leírása ebből a kötetből érthető módon kimaradt. Ott vannak az Alföldről egy évszázaddal korábban oda vándorolt kemény nyakú, kun eredetű falusi gyülekezetek; ott vannak a Kárpát-medencében szinte csak itt található német ajkú gyülekezetek, azután a szerémségi uradalmakba újonnan került cselédek; és ott van az ország első újkori jellegű városa: Újvidék. Gyülekezetről gyülekezetre eltérő társadalmi, gazdasági, kulturális és lelki-erkölcsi szituáció, a püspök által pontosan felmért hol dicséretes, hol orvoslandó körülmény.

            A tulajdonképpen maroknyi magyar református körül és velük együtt pedig ott van a Bácska nyelvi, vallási, néprajzi gazdagsága: magyar és német katolikusok, német és szlovák evangélikusok, szerbek, görög katolikusok, zsidók. A jelentésből pedig kirajzolódik a közöttük lévő együttélés „finomszövete”. E vonatkozásban különösen is érdekes ablak nyílik a megelőző évtizedek felé is. Újra és újra találkozunk a majd négy évtizeddel korábbi, oly véres, nemzetiségek közötti csatározások látható és nem látható sebeivel; de még korábbra visszamenve fölidéződik Bátori (avagy Báthory) Gábor református püspöknek az akkori karlócai érseknél tett látogatása is, amelynek hangulatára nemigen találhatunk más kifejezést, mint hogy amikális. A mából visszatekintve – és az erre vonatkozó klisékhez képest – néha elszomorító, néha kifejezetten szívet melengető kép a különböző népek és vallások közötti viszonyról.

            És végül ott van a harmadik „szereplő”, a kötetet szerkesztő Besnyi Károly példás munkája. Az a műgond, amellyel minden lehetségest megtett azért, hogy ez a forrásanyag „megszólaljon”, és hogy mindazokat a segédeszközöket rendelkezésre bocsássa, amelyek nélkül egy nem szakember egyhamar elveszne az adatok, a nem értett rövidítések, régies kifejezések tengerében.

            De nemcsak az a hatalmas munka dicséretes, amelyet megtett, hanem az a bölcsesség is, amellyel az olvashatóság keretei között tartotta meg a könyvet. Mert a kutató számára hozzáférhető a teljes levéltári anyag, sőt e könyv előiskolája után bátran és izgatottan foghat neki egy pályája kezdetén álló kutató is annak elmélyült tanulmányozásának. Így azonban nagy haszonnal és élvezettel forgathatja e kötetet mindenki más is, akit a református egyház története, a kor vagy éppen a Délvidék varázslatos világa érdekel.

 

Zalatnay István