Fejlesztési Koncepció

A Reménység Szigete fejlesztési koncepciója – 2008. január

 

A keresztény egyház minden része számára fontos annak tisztázása, hogy Isten örök népének konkrét történelmi körülmények között élo közösségeként milyen elvek alapján kell formálnia hitéletét és abból fakadó minden más tevékenységét küldetésének hiteles teljesítése érdekében.
Ez érvényes az Erdélyi Gyülekezetre (mostantól: EGY) is, melynek történetét és jövendobeli lehetoségeit egyaránt számos sajátosság jellemzi.

Elvek és gyakorlat megfelelo viszonya megköveteli, hogy mindig legyen átgondolt, pontosan megfogalmazott és minél szélesebb körben ismert és elfogadott helyzet- és jövokép, ugyanakkor ezek az elképzelések folyamatos újragondolásra szorulnak. Vannak idoszakok, amikor a hosszú távra szóló elképzelések megfogalmazása különösen fontossá válik. Az EGY életében ilyen idoszak volt a Reménység Szigete (mostantól: RSZ) mint telek tulajdonjogának megszerzését követo másfél esztendo. Úgy tunik, mostanára megérett a helyzet egy összefoglaló dokumentum elkészítésére.

I.) Alapelvek és általános építészeti szempontok

 

2007-ben már keletkezett két olyan dokumentum[1], melyeknek a jelenlegi szerves folytatása: jórészt az azokban felvetett gondolatokat tartalmazza letisztultabb formában és átgondoltabb struktúrába rendezetten. A tartalmat elvi megfontolások határozzák meg, de befolyásolta összeállítását az is, hogy – egyik fontos funkciójaként – az építész számára kívánja összefoglalni a megrendelo szempontjait. (Mivel a templomépület, illetve az egész templomdomb tervezése aktuális, a terület egészének beépítési koncepcióján kívül arra vonatkozóan szerepelnek közvetlenebb építészeti szempontok is; a többi funkció esetében inkább csak alapelvek kerültek rögzítésre.) Hangsúlyozandó még, hogy beépítésre kerültek e dokumentum korábbi változatára reagáló, többek által megfogalmazott szempontok, megjegyzések.

1)    A keresztény lényeg: theocentrikusság        

 

A keresztény hit mindig istenközpontú. Bármilyen eltérés ettol – az egyház társadalomszervezo tényezové, kultúramecénássá, humanitárius intézménnyé stb. válása – csak a lényegben való defektust jelezhet, soha nem valamilyen – akárcsak útkeresésként is legitimnek tekintheto – pozitívumot. Ez minden keresztény hagyományra igaz. A református fölfogásban ezt legvilágosabban a „soli deo gloria” elve jeleníti meg.

Ma ezt elsosorban a keresztény körökben is eroteljesen ható ember- és individuumközpontú (a ketto nem ugyanaz), fölfogással szemben kell hangsúlyozni. Egyházi központban csak ebbol az elvbol származhat minden emberhez fordulás, minden – intézményes, vagy nem intézményes – emberszolgálat. A RSZ kizárólag a keresztény egyház szolgálatának közegeként és eszközeként létezhet. A theocentrikusság elve legalább három következménnyel jár az építészeti tervezésnél.

a) Hierarchikus térszerkezet

A telek beépítési koncepciójában, a térszerkezet kialakításánál egyértelmu szellemi-lelki hierarchia kell, hogy érvényesüljön. Ez tükrözodik az eddig elkészült tervekben: a központ szakrális „szíve” – a lehetoséghez képest – a terület közepére, sot a szó szoros értelmében is kiemelt helyre kerül. Ezért lesz templomdomb, az altemplomban urnatemetovel és a domb oldalában az Erdélyi Halottak Emlékkertjével. Mivel a lelki-szellemi utak ebbol a központból kell, hogy kiinduljanak, a lehetoségek függvényben arra kell törekedni, hogy a közlekedési utak is tükrözzék ezt. (Megjegyzendo, hogy a meglévo és sok szempontból jól hasznosítható belso úthálózat megnehezíti ennek a szempontnak az érvényesítését.)

b) „Négy hektáros templom”

 

A theocentrikusság nem csak a legfontosabb az egyház életében, minden életmegnyilvánulást az kell, hogy meghatározzon. Egy egyházi központ a maga egészében tekintendo – természetesen többszörösen tagolt szerkezetu – templomnak. A RSZ-én a szorosabb értelemben vett templomépületet nem profán közterület fogja körül, hanem egy olyan – jelentos nagyságú – terület, amely egészében az egyház küldetését szolgálja, a „templom udvarának” tekintendo. Ezért valójában egy „négy hektáros templomban” kell gondolkozni. Minél inkább érvényesül ez a szempont, annál inkább csökken a templomépület különállása a RSZ-en belül. Ez pedig azzal jár, hogy képletes – és nem is kizárólag képletes – értelemben a RSZ fala válik templomfallá.

c) „csend-régió”

 

A theocentrikusságból következik az embernek az a vágya, hogy Istenre figyeljen, hogy Ot hallja beszélni. Isten szuverén akaratától függ, hogy mikor, hogyan szólal meg. Az ember arra törekedhet, hogy minél kevésbé akadályozza Isten meghallását. A legnagyobb akadály az ember sokat beszélése, általában zajongása, ami ma különösen is harsogó módon történik. Ezért a theocentrikusság a csend kereséséhez vezet.

A már megfogalmazott tervezési program szerint ezért a RSZ területének egyharmada „csend-régió”, (aminek kialakítását megkönnyítik a terület környezetének adottságai.) Itt azokat a funkciókat szolgáló épületek kaphatnak helyet, amelyek a csendet az Istenre figyelés, az imádkozás lehetoségének tekintik: egy lelki-szellemi elmélyülést és tanulmányozást szolgáló intézmény, és azok a szolgálati lakások, amelyekben a RSZ mint lelki közösség legbelso köréhez tartozók élnek.

2)    A ma egyháza: „félig keresztény kor”  

 

Ma Európa „félig kereszténynek” tekintheto. A kereszténység – nem csak személyesen megélt hitként, hanem a kultúrát meghatározó tényezoként is – erosen visszaszorult ahhoz képest, amilyen helyzetben másfél ezer éven keresztül volt. Az egyház társadalmi közege azonban még távolról sem annyira idegen, mint egy más vallás által meghatározott kultúrában. A mai nyugati kultúra egy a kereszténység által áthatott kultúrának „leszármazottja”[2]. Ennek a – leginkább a másfél ezer évvel ezelotti, augustinusi korra emlékezteto – helyzetnek az egyház küldetésének feltételeit messzemenoen befolyásoló következményei vannak. A RSZ-re nézve két szempont fogalmazható meg.

a)    A kereszténység mássága: szigetépítés

Félig keresztény környezetben a keresztény hit megélése a másság vállalását kell, hogy jelentse. Ebben a helyzetben az egyháznak nem azt kell bizonygatnia, hogy „nem is vagyunk annyira mások” (mint azt általában gondolják rólunk), hanem arról kell bizonyságot tennie, hogy „még sokkal inkább mások vagyunk”. Ennek minden téren érvényesülnie kell. Építészetileg ez megnyilvánulhat a RSZ egészének másságában, környezetétol való különbségében, „sziget-voltában”. Ennek fontos eszköze lehet az RSZ-t körülvevo fal, amely a fobejárat körül már az építkezés elso ütemében megjelenhet. Másik ilyen tényezo lehet a természeti környezet alakítása az RSZ-én. (Mindkét szempont hangsúlyosan megjelent az elfogadott építészi pályázatban.)

b)    Az egyház kontinuitása a múlttal

Ugyanilyen fontos hangsúlyozni a keresztény másságnak a történelmi múlttal való kontinuitást a világnak ebben a részében[3]. Ma sok emberre jellemzo a vallásos keresés, amit – piacként használva –  számos vallási szervezet, illetve vallási jellegu vállalkozás muködik eredményesen. Egyedül a kereszténységre igaz azonban, hogy kontinuitásban van a mai nyugati világgal: felelos annak torzulásaiért, de fiaira saját gyermekeiként tekinthet. Ezért csak a keresztény egyház fordulhat a mai emberhez – nem csak az egyes emberhez, hanem a modern és posztmodern világhoz a maga egészében – bunbánattal, de belülrol értve azt és valós kiutat mutatva számára.

Történelmi kontinuitás megjelenítése mindig nehéz, ha el akarjuk kerülni az üres tradicionalizmust.  A RSZ esetében ezt különösen  megnehezíti, hogy sokan óhatatlanul „erdélyi múzeumot” keresnek benne. Ez elsosorban azért vállalhatatlan, mert elterelné a figyelmet a lényegrol. A köztes mezsgye megtalálása a gyülekezet életének alakításában – és ezen belül az építészi koncepció megalkotásában is – az egyik legkényesebb feladat.

A kereszténység – környezetéhez képesti – egyszerre mássága és kontinuitása azzal jár, hogy egyre nagyobb szükség van a katechezisre. A másság azzal jár, hogy egyre kevésbé ismerik az emberek a keresztény hit világát, a keresztény múlttal való kontinuitás pedig azzal, hogy a mai európai ember számára saját múltjában a keresztény hit megélésének és kifejezodésének csodálatos gazdagsága tárulhat föl. A nem keresztény közegben élo egyház számára ennek a múltnak kisebb a jelentosége, a nyugati világ kereszténysége számára azonban isteni ajándék, a hit útján járást segíto eszköz.

Ezért vetodhet föl az, hogy a templomépületben külön „katechezis-kápolna” kerüljön kialakításra. (errol bovebben a X pontnál).

c)     A keresztény hit abszolút igénye

A kereszténység Ura az a Krisztus, aki „út, igazság, élet”. Ez nem teszi a kereszténységet az igazság letéteményesévé, de azzal jár, hogy mindenkor „az” igazságról akar bizonyságot tenni; amit mond és cselekszik, annak alapja hite szerint nem a maga esetleges helyzetében van, hanem Isten abszolút voltában.  Ez bármilyen történelmi helyzetben így van. A környezo világ múltjával való kontinuitás tudata azonban azzal jár, hogy a kereszténység – egyszerre bunbánattal és hálaadással! – felelosnek kell, hogy tekintse magát a mai világért. Ez meg kell, hogy határozza beszédhelyzetét is: nem hozzászól a világ jövojérol való nagy beszélgetéshez valamilyen sajátos szempontból, (melyhez hasonló számtalan sok lehet), hanem az egészért imádkozik és gondolkodik, és az egészet szólítja meg. Ez a szempont valószínuleg a stílusban, az egész RSZ atmoszférájában érvényesülhet elsosorban.

3)    Protestáns kereszténység: az erkölcsi komolyság vallása

 

A múlttal való kontinuitás mindig egy konkrét múlttal való kontinuitás kell, hogy legyen. Az EGY esetében ez elsosorban a protestáns és közelebbrol az erdélyi magyar protestáns múltat jelenti. Ez természetesen nem zárja ki más hagyományok értékeinek integrálásást: olyanokét, amelyek feltárulnak az – EGY-re kiváltképpen jellemzo – ökumenikus testvériség megélésben.

A múlttal való szembesülés egyszerre kell, hogy figyelmünket ráirányítsa arra, ami ma is isteni adományként felismerheto sajátos érték és arra, amit most tévedésnek, torzulásnak látunk.

A protestantizmus leglényegéhez tartozó értékként kell kiemelni az erkölcsi komolyságot[4], a teljes valójával Isten színe elé álló emberben megszületo hit igényét az élet minden területének meghatározására, szakadatlan megújítására, törekvését arra, hogy azt visszavezesse a maga eredetéhez és lényegéhez.

Másrészt viszont szembe kell nézni azzal, hogy – a világ jelenlegi állapotán jól lemérheto, súlyos következményekkel járó – torzulás volt az individualizmus egyre nagyobb eluralkodása a protestáns kereszténységben. A jelzett érték és e torzulás nem független egymástól, s a protestantizmus jövojét jelentos részt az ennek tisztázására való képessége fogja meghatározni.

Ez a szempont  sem csak egyes döntésekben, hanem a tervezés egészében kell, hogy érvényesüljön. Kiemelheto például, hogy egy templom tervezésében nem lehet meghatározó szándék az, hogy az minél kényelmesebb, hangulatosabb, különbözo élmények fogyasztásához kedvezo feltételt teremto legyen. Az önértéku humanitással szemben a templomot a divinitás kell, hogy meghatározza struktúrájában, külso és belso stílusjegyeiben egyaránt, és ebbol kell, hogy eredjen minden, ami emberi, különösen is az emberi közösség. A templomnak az embert nem középpontba helyeznie, hanem afelé fordítania kell.

Az egyházi épületek általában sem válhatnak individuumközpontú világszemlélet térbeni megnyilvánulásává: nem lehet a templom eloadóterem, belso térszerkezetét nem határozhatja meg az, hogy a lelkész/eloadó szembenéz az „eloadás” során teljességgel egyéni befogadóvá váló gyülekezeti tagokkal, hanem egy egész, gazdagon strukturált és ennek keretében sajátos lelkészi funkciót is magába foglaló, gyülekezet találkozik Urával.

4)    Az erdélyi reformátusság: nyugat a kelet határán

 

A magyar és azon belül az erdélyi reformátusságnak számos olyan jellemzoje van, ami meghatározó jelentoségu kell, hogy legyen az egyház jövojérol való gondolkodásban.

a) Élo tradíció: puritán gazdagság 

Mivel Magyarország a nyugati kultúra perifériáján helyezkedik el, számos szellemi áramlat csak késve, vagy részlegesen érte el. Így a felvilágosodás, amely a hagyományos nyugati protestantizmust alapvetoen átformálta, magyar talajon jóval vékonyabb rétegét hatotta át a társadalomnak.

Erdélyben ehhez hozzájárult, hogy az I. Világháború után nem csak kisebbségi helyzetbe került az ott élo magyarság, hanem gyakorlatilag folyamatosan ellenséges államhatalommal kényszerült szembenézni. Ez felerosítette védekezo reflexét, az értékeknek, múltjának, identitásának megorzésére koncentráló szemléletet.

E két tényezo együttes következménye az, hogy ma talán az egész világprotestantizmuson belül az erdélyi magyar reformátusság orzi  legvalóságosabban a maga múltját, s ezáltal a közös európai protestáns múltat. Fokozottan igaz rá az, ami általában is jellemzi Közép-európai népeket: nem szakadt meg számára a történelem. Ez természetesen számos pozitív és negatív következménnyel jár. Legfontosabb pozitívumként az emelheto ki, hogy az erdélyi reformátusság körében sokszor ma is életet formáló ero a theocentrikus gondolkozás és az erkölcsi komolyság.

Konkrétabb – az építészet számára is jól értelmezheto – formája ennek egy az erdélyi magyar reformátusságra jellemzo „puritán szellemiség”. Ennek mai létjogosultságára és érvényesíthetoségére nézve az fogalmazható meg, hogy „puritánnak kell lenni magunkra, de nem szabad annak lenni az Istenre nézve”; puritánnak kell lenni az életmódban, de nem a liturgiában, az Isten tiszteletében. A mai világhelyzetben különösen is kötelesség szakítani a teremtett világot felemészto gátlástalan fogyasztás-kultusszal, de nem szabad elszegényíteni a hitgyakorlás nyelvét és eszközrendszerét. Teljes gazdagságában kell megélni és kifejezni az Isten felé forduló és általa megajándékozott ember világát, annak lelki, szellemi, érzelmi, esztétikai valóságát. Ez a kettosség jól érzékelhetoen tükrözodhet a templomépület és „annak udvara”, a többi épület különbségében.

b) Erdélyi „realista tolerancia”: ökumenikus templom  

 

A vázolt általános szemponton túl vannak az erdélyi reformátusságnak részben történelmébol, részben természetrajzi helyzetébol származó fontos sajátosságai. Az erdélyi történelemnek a mából nézve leginkább karakteres és elgondolkodtató jellemzoje az erdélyi vallási tolerancia. Ez nem azonos az újkori, világnézeti ihletésu toleranciával. Józan politikai döntésbol származott: annak felmérésébol, hogy az erdélyi állam életlehetoségét végképp elveszi, ha azt szétfeszítik a vallási feszsültségek, és ezért ki kell alakítaniuk az együttélés formáit. Ezt a döntést akkor hozzák meg Erdélyben, amikor másutt mindenütt ellenkezo logika érvényesül. Ez a politikia-jogi döntés tette lehetové, hogy egy nehéz történelmi helyzetben „tündérkert” szülessen Erdélyben, de egyúttal kialakította a maga kultúráját, együttélési mintáit. Ez a „realista tolerancia” a ma néha már önmaga ellentétébe torzuló „ideologikus toleranciával szemben” elgondolkodtató az ember mai útkeresésében is.

Ez a szempont elsosorban a RSZ templomépítésében kell, hogy érvényesüljön, figyelembe véve azt is, hogy az EGY-ben a maga sajátos történetébol fakadóan (egy természetesen nem felekezeti határok között muködo menekültsegíto misszióból jött létre) kezdettol fogva érvényesült az ökumenkus szellemiség. Az EGY-ben kiemelt alkalmakkor ma is gyakran van katolikus mise is. Ennek megfeleloen a templom is ökumenikus rendeltetésu kell, hogy legyen, törekedni kell arra, hogy a katolikus hívek is otthonosan érezhessék benne magukat[5].

c) Ember és természet: ökológia és önellátás

 

Fontos hitbeli-teológiai kérdéseket is érinto kérdésként kell beszélni az ember és a természet közötti viszony megélésének bizonyos erdélyi sajátosságairól. Ennek gyökere Erdély mint hegy- és dombvidék természetrajzi helyzetében, ebbol fakadóan a természetbe illeszkedo kis települések meghatározó voltában, az azokban lehetséges termeloi és fogyasztási szokásokban van. Mindenesetre az erdélyi szellemiségnek a XXI. századi embert közvetlenül megszólító vonása a természethez való viszony egészséges, a modernitásra jellemzonél kevésbé elidegenedett, harmonikusabb megélése.

A RSZ mint XXI. századi nagyvárosi egyházi központ kialakításánál ehhez a hagyományhoz kell jövobemutató módon kapcsolódni. Ez elsosorban ökológiai szempontok érvényesítésében kell, hogy valóra váljon. Néhány ezzel kapcsolatos fontos döntést már a beruházási koncepció kialakításánál meg kell hozni (alternatív energiaforrások, víztakarékosság, hulladék- és szennyvízkezelés, környezetbarát technológiák stb. megtervezése,). Fontos hangsúlyozni, hogy a RSZ kialakításánál nincs olyan versenyhelyzet, ami rákényszerítene a gazdaságosság mindenek fölötti érvényesítésére. Ezért egyrészt vállalni lehet kifejezetten hosszú távon megtérülo megoldásokat, másrészt ezen túlmenve hozhatók olyan döntések is, amelyek a természetet kizsákmányoló mai emberi magatartás feltételei között többletkiadással járnak, de értéket testesítenek meg: a természethez való felelos és egészséges viszonyulásból fakadnak, arra ösztönzo modellt nyújthatnak.

Ettol nem független, de külön kérdéskörként kell beszélni az önellátásra törekvésrol, melyet három megfontolás is támogat. Ez a törekvés önmagában is pozitívumot testesít meg azzal a magatartással szemben, amely önkontroll nélkül él a globalizált piac által felkínált minden lehetoséggel. Másodsorban a nagy ellátó- és közmurendszerek növekvo instabilitása miatt biztonsági szempontból is komoly elonyei vannak az önellátásnak. Harmadrészt az ehhez kapcsolódó közösségi tevékenység az EGY életének lényeges eleme lehet.

d) A kisebbségi magyarság szolgálata: funkciók tervezése

Az erdélyi – és általában a kisebbségi helyzetbe került – magyarság helyzetét közel egy évszázada az élet minden területén meghatározza a kisebbségi lét. Az egyház számára hitébol fakadó erkölcsi parancs a népének megmaradásáért, emberhez méltó, lelkileg is egészséges életéért való küzdelem. Ez az erkölcsi parancs nem valamilyen sajátos dogmatikai fölfogásból származik, hanem egy történelmi helyzet következménye, inkább gyakorlati teológiai összefüggésben értelmezendo[6]. Következménye az, hogy igen szoros kapcsolat kell, hogy legyen az egyház tevékenységének vertikális és horizontális aspektusa között, és az egyháznak olyan életterületeken is jelen kell lennie, ahol más körülmények között nem lenne szükséges[7].  Ennek elmulasztása az irgalmas samaritánus magatartásának megtagadását jelentené.

Ezt a szempontot, a vertikálisnak és horizontálisnak a kisebbségi egyházra különösen is jellemzo, szoros kapcsolatát fejezi ki az, hogy a RSZ templomdombjának oldalában kerül kialakításra az Erdélyi Halottak Emlékkertje, amely egyrészt a Magyarországon élo erdélyiek családi emlékezését szolgálja, másrészt „erdélyi pantheon Budapesten”.

Az erdélyi egyháznak ez a horizontálisan is kiterjedt szolgálata a RSZ-én – a telek nagyságának köszönhetoen – számos elembol álló intézményrendszer létrehozásában ölthet testet[8].

5)  Az Erdélyi Gyülekezet: koncentrikus körökben épülo közösség

Minden gyülekezet életét messzemenoen meghatározza az, hogy tagjai hogyan strukturálódnak a közösség életébe való bekapcsolódás intenzitása és jellege szempontjából. Az EGY helyzete két okból sajátos e téren. Egyrészt azért, mert nem területi alapon szervezodik: az ország egész területérol vár tagjai közé erdélyi származású, kötodésu embereket. Ezért a gyülekezet életébe való bekapcsolódás gyakorlati lehetosége igen eltéro a gyülekezet tagjai között. A többség évi néhány alkalommal jön csak el az EGY-be, egyrészt lakóhelyének távolsága, másrészt a lakóhelye szerint illetékes gyülekezethez való párhuzamos tartozás miatt, (amit az EGY is kívánatosnak tart). Másrészt azonban a RSZ adottságai – a terület nagysága, az ott részben már muködo, részben létrehozni szándékozott intézmények – sok ember számára tehetik lehetové a templomba járásnál jóval intenzívebb kapcsolatot a gyülekezettel.

Ezek a sajátosságoknak a gyülekezet egész életrendjének az alakításában kell, hogy érvényesüljenek. Építészetileg is olyan térszerkezet alakítandó ki, melyben érvényesül a koncentrikus körök elve.

a)    A RSZ-én élok közössége

 

A gyülekezetekben általában csak a lelkész kötodik munka és lakóhelyével is a templomhoz. A RSZ-én, a fokozatosan kiépülo intézményekhez kapcsolódóan egyre többen kerülhetnek ebbe az élethelyzetbe. Az o esetükben kívánatos, hogy egy lelki és szolgáló közösség részének tekintsék magukat. Nem várható ez minden alkalmazottól, de arra kell törekedni, hogy a RSZ-én végzett minden munka ilyen közösség életmegnyilvánulása legyen. Az ezt elosegíto legfontosabb külso feltétel megfelelo lakó- és közös életet szolgáló épületek kialakítása a RSZ fizikailag is védett, leginkább szeparált részén, a csend-régióban. Külön építészeti probléma ennek összeegyeztetése azzal, hogy az itt élok várhatóan jórészt családos emberek, adott esetben kis gyermekes családok lesznek, akiknek lakóhelye be kell, hogy tudja fogadni a családi élettel járó életritmust, zajt is.

b) Meghatározott ideig a RSZ-én élok köre

A RSZ-én jelentos részt olyanok számára tervez intézményeket kiépíteni, akik hosszabb idon át élnének a RSZ-én (nyugdíjas otthon lakói, hosszabb ideju képzést adó oktatási intézmény hallgatói stb.). Várhatóan lesznek közöttük, akik mélyen azonosulnak az EGY lelkiségével, és így sok szempontból hasonló helyzetbe kell, hogy kerülhessenek, mint a legbelso körhöz tartozók. És minden bizonnyal lesznek olyanok is, akik csak az EGY valamely konkrét szolgálatához kötodnek (optimálisnak tuno nyugdíjas otthoni elhelyezést remélnek, valamilyen képzésben akarnak részt venni stb.). Ez is legitimnek tekintendo, és lehetové kell tenni a RSZ egészének életéhez való lazább kötodést is, nyitva tartva azonban az intenzívebb kapcsolódás lehetoségét.

c) Az istentiszteleti alkalmakon kívül is a RSZ-re jövok köre 

 

A RSZ adottságai elvileg lehetové teszik, hogy a gyülekezeti tagok egy része hétköznap is a RSZ-en töltsék ideje egy részét. Ennek tartalma igen változatos lehet, a) a gyülekezetért végzett hétköznapi munka vállalásától kezdve, b) rendszeres összejöveteleket tartó, konkrét tevékenységre szervezett körökön, muhelyeken át c) nyugdíjas napközi jellegu programokig. Ezek közül a) esetében megfontolandó egyrészt a RSZ kertészeti karbantartásában (gyógynövény kert, zöldséges kert, füvesített területek, gyümölcsös), másrészt a konyhai segítségben, (gyümölcseltevés, befozés, esetleg disznóvágás stb.) való részvétel megszervezése; b) tekintetében már létezik a gyülekezet bábos muhelye, de fölvetodött pl. közvetlen termelotol fölvásárolt gyümölcs eltevésével, s más, táplálkozási, életmódbeli, egészségvédelmi kérdésekkel foglalkozó csoportok létrehozásának gondolata is; végül c) vonatkozásában megjegyzendo, hogy az Erdélybol áttelepedettek sokszor vidéki életkörülmények közül kerültek egy lakótelepi lakás falai közé. Számukra különösen vonzó lehet ez a lehetoség.

d) A vasárnapi gyülekezet     

 

Ez áll legközelebb az „átlagos gyülekezethez”, bár e téren is vannak sajátosságok. A jelzett okok miatt a rendszeresen templomba járók nagy része sem tud a vasárnapok 90%-án eljönni a templomba; ez az arány inkább 50-70 %. Figyelembe veendo viszont, hogy mivel gyakran oda-vissza 2-3 órát kell utazniuk, kívánatos – és már megszokott is –istentisztelet utáni „kiegészíto program”. Ennek lehetoségei folyamatosan bovülhetnek az intézményekhez kapcsolódóan kiépülo lehetoségekkel.

e) Az EGY-tel alkalmi kapcsolatban lévok 

 

Ez a koncentrikus körök legkülsobbike, amibe azok is beletartoznak, akik foleg Erdélyhez kötodésük miatt jönnek el évi néhány kiemelt alkalomra. A nagyünnepi és az átlagvasárnapi templomba járók aránya – ami általában kb. háromszoros – az EGY esetében több mint tízszeres. Ez az arány várhatóan nem fog változni akkor sem, ha az abszolút számok jelentos megnonek. Így a kiemelt alkalmakon az eddigi napi ezer fo több ezresre is bovülhet. A RSZ nagysága lehetové teszi évi néhány alkalommal ennyi ember fogadását is, ez azonban külön átgondolást igényel lelki, programszervezési és építészi szempontból egyaránt.

II.) Szempontok a templomépülethez

1) Adottságok, elozetes megjegyzések

 

Elsoként célszeru néhány adottságot rögzíteni: a fizikai körülményekbol fakadók mellett számot kell vetni a várható anyagi feltételekkel és a már meghozott – és részben végre is hajtott – döntésekkel. Ezek közül a leglényegesebb a) a templomdomb gondolata, b) az az elgondolás, hogy a templom – adott esetben maga az altemplom is – több ütemben épüljön föl.  Az egyházakra vonatkozó finanszírozási jogszabályok változása és az ország gazdasági helyzetének romlása miatt a néhány évvel korábbinál kedvezotlenebbek a financiális kilátások. Ezért azzal kell számolni, hogy a tulajdonképpeni templom építésének már elso üteme is esetleg csak középtávon valósítható meg. Így az altemplomban kialakítandó liturgikus tér hosszabb idore a gyülekezet fo istentiszteleti helyévé válna. Ugyanakkor a felhasználható építési keret megmaradó része – ami a templomépítésnél számottevo elorelépéshez nem lenne elegendo – az RSZ szempontjából fontos más építkezés megkezdését teheti lehetové. Egyrészt át kell gondolni, hogy a folyamatosan muködo szolgálatból minek van leginkább szüksége új körülményekre, másrészt megfontolandó a csend-régióba tervezett elso lakások felépítése.

Elozetes megjegyzésként még két gondolatot célszeru rögzíteni:

Egyrészt hangsúlyozni kell, hogy a templomépület kizárólag a hitgyakorlás céljait kell, hogy szolgálja, vagyis egyértelmuen elvetendo e téren a multifunkcionalitás gondolata[9];

Másrészt viszont a hitgyakorlásnak a templom nem kizárólagos helye, (még csak a közösséginek sem). Lehetséges kápolna, temeto, szabad téri istentiszteleti hely, a közösség történetében lelki tartalommal telítodött helyek, temeto, vagy adott esetben bármilyen profán helyiség is.)

2) A templomépület a RSZ térszerkezetében    

A templomépületnek a RSZ-en térszerkezetén belüli helyét két tényezo határozza meg.

Vertikálisan a „négy hektáros templom” gondolata meghatározó, ami azt jelenti, hogy a RSZ-en minden fölfelé mutat: mindenünnen a dombon lévo templomra irányul a pillantás és lehetoség szerint oda vezetnek az utak is.

Horizontálisan a templomépület két külso térhez kapcsolódik szervesen: egyrészt a templomba vezet az út a csend-régióból, ahonnan naponta többször jönnek az áhítatokra, másrészt a templomból vezet út a térre, amely legalábbis néhány kiemelt alkalommal a templom kibovített terévé, eloudvarává kell, hogy váljon. A hagyományos építészeti fogalmakban gondolkodva ez azt jelentené, hogy egyszerre kell szerzetes- és zarándok-templomnak lennie

3) A templom alaprajza

Már eldolt, hogy a templom, dombra fog épülni, és a domb oldalába kerülo emlékhelyek el is készültek már. Ez eleve kizárja hosszított épület kialakítását. Az így adódó centrális jelleg jól kifejezheti az egyház közösségi jellegét. A gyülekezet sokszínusége azonban kizárja a csarnokjellegu belso térképzést; éppen hogy gazdagon tagolt térszerkezetben kell gondolkozni, aminek azonban világos struktúrát adhat egy irányított- vagy fotengely. Végül meghatározó jelentoségu kell, hogy legyen a szorosabb értelemben vett liturgikus tér kialakítása.   

4) A liturgikus tér

A liturgikus tér elsosorban elég tágas kell, hogy legyen, érthetoen strukturált és dinamikus liturgia gyakorlásához. A liturgikus tér kiemelt pontjaiként a szószék és az úrasztala mellett számolni kell állandó olvasópulttal (ambóval) és keresztelokúttal, továbbá azzal, hogy ott kaphassanak helyet a liturgia más, aktív résztvevoi (kórus, kiemelt liturgikus alkalmak, mint pl. vigíliák résztvevoi stb.). Elosegítendo, hogy liturgikus alkalmak folyamán a liturgikus teret is érinto mozgás történjen, ami szükségessé teszi az ezt lehetové tevo utak kialakítását is.

Kérdés, hogyan oldható meg a liturgikus tér megemelése, anélkül, hogy az színpad jelleguvé váljon.

 

5) A templombelsot meghatározó további tényezok

a) Liturgikus nap

A templom tagolásánál mindenek elott azt kell figyelembe venni, hogy a liturgikus nap többszöri istentiszteleti alkalmai (áhítatai) a templomban lesznek. Bár számolni kell azzal, hogy adott esetben azon csak néhány ember vesz részt, szerencsésebb, ha ez közvetlenül a központi liturgikus térhez kapcsolódik, nem pedig a templomnak egy külön, kápolna jellegu részéhez.

b) Kisebb közösségek istentiszteletei 

A templom kialakításánál figyelembe kell venni, hogy részben a gyülekezet sajátos strukturálódása, részben a RSZ intézményrendszer jellege, részben a kiterjedt külso kapcsolatok (vendégcsoportok) miatt fontos, hogy a templom helyet tudjon adni kisebb közösségek liturgikus alkalmainak is. Jó ha ez nem külön gyülekezeti teremben történhet csak, és nem is a templom fo – tehát jóval nagyobb közösség számára kigondolt – terében, hanem a templom egy külön, a fo térrel szerves kapcsolatban lévo, de szeparált részében, mellékhajójában.

c) Katechezis-kápolna

A templom lehetoséget kell, hogy biztosítson az egyéni hitgyakorlásra is. Ennek hagyományai viszonylag gyengék a protestáns egyházakban (és a mai biztonsági körülmények általában is igen megnehezítik ezt). Alapveto feladat annak átgondolása, hogy miképpen lennének kialakíthatók olyan modellek, amelyek erosítenék a lelki életnek ezt az aspektusát. Olyan templomrész kialakítása lenne a legjobb, ahol auditív és vizuális eszközök egyaránt rendelkezésre állnának az imádságot, egyéni csendességet, elmélyedést kereso ember számára. Ez magába foglalhatna hangzó Bibliát, igehirdetések, egyházi zene hallgatásának lehetoségét, egyházi muvészeti albumok megtekinthetoségét stb.[10]. Az ehhez szükséges, legalábbis akusztikailag szeparálható külön templomrész, a „katechezis-kápolna” egyúttal megoldást jelenthet az elozo pontban jelzett kérdésre is.

d) 24 órás templom

Az elozoekben fölvázolt szempontok alapján arra kell törekedni, hogy a RSZ temploma folyamatosan, tehát a nap 24 órájában nyitva álljon. Az épület „4 hektáros templom szentélye” jellege, tehát az, hogy egy védett telek közepén áll, ilyen módon érvényesülhet a legvalóságosabban.

III.) A RSZ intézményei

Az egyes intézményekre és az építkezés ütemezésére vonatkozó döntések számos, az EGY-en kívüli és változó tényezotol is függenek. Meghatározhatók azonban bizonyos alapelvek, az intézmények területi elhelyezésére vonatkozó néhány szempont, és felsorolhatók a jelenleg legfontosabbnak tuno szolgálati ágak

1) Alapelvek

A RSZ intézményeinek kialakításánál kezdetektol érvényesülo elvekre lehet támaszkodni, amelyekhez egy további szempont társult újabban.

a)    Az egyház intézményei

A RSZ egyházi központ, ahol minden szolgálat vállalása a keresztény hitben gyökerezik. Az EGY sajátos helyzetében ez jelenti annak hangsúlyozását, hogy bármely emberi közösséghez tartozás, s így az erdélyi magyarság identitásához, kultúrájához való ragaszkodás is, igazán megalapozott, egészséges akkor lehet, ha az ember létét legmélyebben meghatározó hitben gyökerezik.

b)    A határon túli magyarság szolgálata

Az EGY ugyanakkor megélni és kifelé is képviselni kívánja azt, hogy a keresztény hit az ember szolgálatára kell, hogy vezesse az embert, mindig tekintettel az ember éppen kínzó nyomorúságára. Közép- és Kelet-Európában általában, és különösen is az erdélyi magyarság esetében nemzedékek óta rengeteg szenvedést okoz a nemzeti hovatartozás miatti üldöztetés. A magyar egyházaknak kötelességük, hogy segítsék a magyarságuk miatt hátratételt szenvedoket, általában a magyar kisebbségeket.

c)     Szolgálat minden terülten

 

Az egyház embert segíto szolgálata mindig a konkrét helyzet függvényében határozandó meg; mindig készen kell állni a váltásra. Ebben a vonatkozásban fontosabb az aktualitás, mint a hagyomány. Az egyház szolgálata adott esetben az élet bármely területére kiterjedhet. Az embert mindhárom alapveto szükségében, a testiben, a lelkiben és a szellemiben egyaránt segíteni kell.

d)    Új magyar-magyar modell

 

Magyarország és a magyar kisebbségek viszonya évtizedek óta hierarchikus. Jó vagy rossz értelemben az anyaország lefelé, a kisebbség felfelé tekint ebben a kapcsolatban. Ennek a viszonynak a háttere jelentos részt Magyarország térségen belüli kiemelt, szomszédjai által is irigyelt helyzetében volt. Az utóbbi idokben, Magyarország térségen belüli helyzetének alapveto megváltozásával ez a viszony is meg kell, hogy változzon. A hierarchikus kapcsolatot egyenlok viszonya kell, hogy átvegye.

A határon túli magyarsággal foglalkozó intézmények Magyarországon segíto szolgálatként értelmezik önmagukat. Innen el kell mozdulni olyan irányba, hogy kölcsönös találkozás és gazdagodás helyévé váljanak ezek az intézmények. A RSZ ennek az új magyar-magyar modellnek kíván gyakorlója és katalizátora lenni.

 

2) Az intézmények elhelyezése

 

Az egyes intézmények elhelyezését meghatározó legfontosabb szempont az, hogy minél közvetlenebbül kötodik egy intézmény az EGY hitéletéhez annál közelebb kell elhelyezkednie a „csend-régióhoz”.

Ennek a szempontnak az érvényesítése érdekében átgondolandó egy az eddig meghatározottnál[11] tagoltabb struktúra az egész terület beépítésére nézve: az intézmények elhelyezésére fenntartott „A” régió strukturálása a jelzett alapszempontnak megfeleloen.

 

3) Tervbe vett intézmények

 

Az elmúlt években számos szolgálati ág muködött a RSZ-én, Ezeket  meghatározta a külso körülmények szerény volta, tovább az, hogy minden munkaág közvetlenül az EGY életének része volt. A jövoben egyrészt az eddigi munka számára jobb külso feltételeket kell teremteni, másrészt egyes esetekben az EGY által fenntartott és muködtetett, de külön intézmények létrehozása célszeru, harmadrészt új szolgálati ágakat lehet elindítani.

a)    Missziói és Tanulmányi Központ (Dietrich Bonhoeffer Központ?)[12]

 

A „csend-régióban” a már jelzett elveknek megfeleloen elhelyezendo intézmény kettos célt szolgálna: általában a keresztény hitben való elmélyülést és az arra való tudatos reflektálást célul tuzo programoknak adna helyet; sajátos célként pedig ápolná és terjesztené a protestáns és kiemelten a magyar református kegyesség hagyományait.

b) Beteg- és vendégszállás

A RSZ-én 15 éve muködo intézmény, ahol közel százezer vendégéjszakát töltöttek elsosorban határon túlról érkezo betegek, hozzátartozók, lelkészek, vendégek. Folyamatosan változó feltételek mellett és hangsúlyokkal, de alapveto funkcióként kell a jövoben is muködtetni egy puritán, de civilizált körülményeket nyújtó szállóhelyet.

c) Diakónusképzo

 

Az újkori protestantizmus egyik legszebb vívmánya a diakónus-diakonisszamozgalom, amit a kommunizmus felszámolt. Újraélesztése a magyar reformátusság egyik legfontosabb feladata. A RSZ-én ez egy lelki közösség keretében történhetne, ugyanakkor elérhetok lennének a budapesti, szakképzést, gyakorlatot nyújtó intézmények is (iskola, kórház). További fontos szempont, hogy itt is kétirányúan lehetne a Kárpát-medencében gondolkozni, vagyis magyarországiak is kaphatnának indíttatást itt határon túli szolgálatra.

d) Öregotthon

Az EGY évek óta tervezi öregotthon/nyugdíjasház létrehozását. Az elképzelések szerint ennek egy része karitatív elhelyezést tudna biztosítani, amire fedezetet nyújthatna egy másik részének piaci alapon történo muködtetése.

2007-tol alapveto változás következett be a nyugdíjas otthonokra vonatkozó jogszabályokban, amelyek hagyományos öregotthon létrehozását gyakorlatilag lehetetlenné teszik. Ezért inkább olyan nyugdíjasházban kell gondolkodni, amely nem alanyi jogon biztosítaná az öregotthoni szolgáltatásokat, hanem annak bármikori igénybevételére biztosítana lehetoségét az ott lakóknak. Ebben az esetben különösen is olyan együttmuködés lenne célszeru, amelyben az építési költségeket pénzügyi befekteto vállalná hosszú távú megtérüléssel számolva. Ilyen nagyobb nyugdíjas ház elhelyezésénél szóba jöhetne az intézmények számára fenntartott „A” régión kívül a RSZ leginkább szeparált része, az ún. „C” régió. Az intézmény lakóinál várhatóan jelentos eltérés lenne a RSZ hitéletébe való bekapcsolódásra való igény szempontjából.

e)     Felsooktatási kollégium

Tíz éve megfogalmazott elképzelés a RSZ-én felsooktatási kollégium létrehozása posztgraduális részképzésre Magyarországra jövo hallgatók számára. Különösen akkor lenne távlata ilyen intézménynek, ha a határon túli magyarok felsooktatási támogatásával kapcsolatos állami politika megváltozna, és teljes képzés helyett részképzésre tenné a hangsúlyt. Ez azzal járna, hogy az itt kb. egy évet tanulók nem akarnának Magyarországon maradni, ahogy az az öt évet szüloföldjükön kívül tanulóknál elkerülhetetlen, ugyanakkor a határon túli magyar értelmiség jóval nagyobb része számára tenné lehetové, hogy érvényesítse az a kulturális toketöbbletet, amivel magyar volta jár. Ez a magyar kisebbségek jövoje szempontjából meghatározó jelentoségu támogatás jó esetben normatívvá válhatna, vagyis mindazok számára nyitva állhatna, akik határon túli magyarként egyetemet/foiskolát végeztek. (Ehhez a magyar felsooktatási költségvetés kevesebb, mint 5 %-a is elégséges lenne.)

f)      Oktatási központ

 

A RSZ-nek létrejötte óta folyamatosan van oktatási tevékenység az EGY központjában. Ezeknek egységes keretbe illesztését egy oktatási központ létrehozása segítené leginkább, amely a legkülönbözobb oktatási tevékenységek számára biztosíthatna kedvezo jogi és financiális lehetoséget. (Az elmúlt években ilyenek voltak az óvóno-szakkonferenciák és az a bábos képzés, amelynek állami akkreditálása az EGY közremuködésével folyamatban van.)

 

g)    Kulturális központ

Az EGY kulturális tevékenysége szintén folyamatos az RSZ létrejötte óta. Ez az a terület, ahol a leghangsúlyosabban érvényesülhetne az új magyar-magyar modell. Az ide telepítheto konferenciák, kiállítások esetében ugyanolyan hangsúlyos lehetne az, amit a határon túli magyarság adott/adhat a magyarországinak, mint fordítva.

 

 


[1]„Az Erdélyi Gyülekezet tervezési programja (2007. márc.22.)” és „Szempontok az Erdélyi Gyülekezet templomához (2007. április 21.)” címu dokumentumok.

[2] Ld ehhez a kérdéshez Zalatnay István: „Apologetika és a ma kereszténysége”. in: Théma 2005-2007 /Az apologetikától a misszióig a Kárpát-medencében/ 8-14. old.

[3] A keresztény múlt természetesen nem jelenti az elmúlt másfél-két ezer éves nyugati történelem teológiai értelemben „kereszténynek” minosítését. Jelenti azonban egyrészt azt, hogy ez kulturálisan így van, másrészt pedig azt, hogy az egyház történelme – rengeteg rossz mellett – magába foglalja a hit megélésének gazdag és ma is ösztönzo példáit is a „bizonyságtevok fellegét”.

[4] Megjegyzendo, hogy ez természetesen a katolikus és ortodox hagyományban is létezik, de ott csak úgy, mint ami a megszentelt életet, a szerzetességet választó ember sajátos léthelyzetébol fakad. A protestantizmusban ez mindenki számára érvényes következménye a hit lényegének.

[5] Itt megjegyzendo, hogy a magyarországitól eltéroen az erdélyi reformátusság jelentos része középkori eredetu templomot használ (Farkas utcai, marosvásárhelyi vártemplom stb.), ezért annak bizonyos jellemzoi sok erdélyi református számára is természetesek.

[6] Ehhez lásd: Zalatnay István: Religio et natio vallásfilozófiai szempontból. In: Magyarország 2000, Egyház és magyarság, szerk: Keszthelyi Gyula, CUSTOS Kiadó.

[7] Ez a helyzet és az arra adott teológiai válasz kristálytisztán mutatkozik meg a két háború közötti kor meghatározó erdélyi teológusánál, Tavaszy Sándornál, aki a maga barthiánus, vagyis az egyházat a maga lényegéhez visszavezetni, és ezért azt – a XIX. századi liberális és kultúrprotestáns felfogásnak megfeleloen önként vállalt – „egyik hasznos társadalmi intézmény” szerepbol kiszabadítani, és egy önfeladást követelo kapcsolatrendszer hínárjaiból kitépni akaró meggyozodését kellett, hogy összeegyeztesse azzal a megkérdojelezhetetlen feladattal, hogy a népének életét védelmezo egyház a társadalom minden területén jelen legyen. E feszültség feloldásának alapja lesz a „soli deo gloria” elvbol annak levezetése, hogy az élet minden területén kell, hogy érvényesüljön Isten egyedüli urasága és ezért lehet az egyháznak bármilyen területen küldetése feladata. Ennek megfeleloen kapcsolja hozzá Tavaszy a „sub specie aeternitatis” kontextusban értelmezendo református fogalomhoz a világnézetként értelmezendo kálvinizmus fogalmát. (ld: Zalatnay István: Tavaszy Sándor teológiai gondolkodása. In: Theologiai Szemle 31, 1988/5, 276-284 old.

[8] (Az ezzel kapcsolatos konkrét elképzelések a III. részben találhatók.)

[9] Természetesen ez nem zár ki „kivételeket”, ahol a kivételek nem az esetleges más használati alkalmak ritkaságát jelentik, hanem annak teljes alárendeltségét. Nem lehet per definitionem kizárni, hogy egy keresztény közösség nem hitgyakorlás jellegu célra is használjon egy templomépületet, azonban az kizárólag erre a célra kell, hogy épüljön.

[10] E téren különösen is vonzónak tunhet igehirdetések magnófelvételeinek gyujteményét kialakítani. Nem kétséges, hogy az olvasott igehirdetésekkel szemben hatalmas pluszt jelent azok meghallgatása. Sokaknak lehet igényük arra, hogy általuk hosszú idon át hallgatott prédikátorok igehirdetéseit meghallgathassák.

[11] Ld. „Az Erdélyi Gyülekezet tervezési programja (2007. márc. 22.)”

[12] A névrol még nem született hivatalosan döntés, de sok érv szól amellett, hogy annak a egyháztörténelmi személyiségnek a nevét vegye föl, aki egyszerre volt a legmélyebb protestáns spiritualitás, a teológiai igényesség és a mártírium vállalására is kész világ iránti felelosség megtestesítoje a XX. században.