Az Erdélyi Gyülekezet a Romániai Református Egyház Királyhágómelléki Egyházkerületének magyarországi gyülekezete, mely Magyarországon külön be van jegyezve.
Tisztségviselők és munkatársak
Vezető lelkész: Dr. Fazekas István
Segédlelkész: Dr. Fazekasné Kummer Adél
Kántor és vezető adminisztrátor: Kaszta Mónika Anita
2023 óta dolgozom gyülekezeti munkatársként, ahol jelenleg kántorként és vezető adminisztrátorként szolgálok. Korábban énektanárként dolgoztam, és bár az iskola mindig is az életem középpontjában volt, most Isten más területen hívott el szolgálni. Jelenleg a vendég- és diákszállással is foglalkozom, és az itt kialakuló emberi kapcsolatok különösen jó érzéssel töltenek el. Ez a lehetőség, hogy közelről megismerhetem a gyülekezet tagjait és látogatóit, erősíti hitemet és elhivatottságomat. Számomra a példamutatás és a hitelesség elengedhetetlen a munkám során, legyen szó a mindennapi feladatokról vagy a gyülekezeti szolgálatról. Nagyon hálás vagyok, hogy Isten ehhez a közösséghez vezetett, és lehetőséget ad arra, hogy aktívan hozzájáruljak a szolgálatok minőségének emeléséhez. Célom, hogy minden feladatomat alázattal és elkötelezettséggel végezzem, hogy Isten dicsőségére és a közösség javára legyek jelen.
Tiszteletbeli főgondnok: Németh Zsolt
Főgondnok: Erdődi István
Az Erdélyi Gyülekezetnek a megalakulásától kezdve, azaz 1990 óta aktív tagja és presbitere vagyok.
Gyermekkorom és fiatalságom a szilágysági Lelében, a Partiumban telt el, itt kereszteltek és itt konfirmáltam reformátusként, majd később itt esküdtünk örök hűséget egymásnak feleségemmel, Erzsébettel. Két gyermekünk van, akik már felnőttek. Feleségem is a gyülekezet aktív tagja, szintén annak megalakulásától kezdve.
Alapvetésként gondolok arra, hogy az Erdélyi Gyülekezet a Krisztus Egyházának tagja, ahol „a test ugyan egy, de sok tagja van”, ahol minden (gyülekezeti) tag ugyanolyan fontos. Főgondnokként úgy kell szolgálnom, hogy „a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással.” (I. Kor. 12:12-27.) Ugyanezt gondolom Református Egyházunkról is.
Ebben a világban különösen fontosnak gondolom, hogy gyülekezetünk az Élő Ige hirdetésének a helye legyen, mi pedig ennek megélői és hirdetői legyünk a templom falain belül és kívül egyaránt. Közösségünk befelé megtartó szövet, kifelé pedig világító mécses legyen!
Szeretettel bíztatom magunkat, hogy az Isten által nekünk adott talentumokat kamatoztassuk gyülekezetünkben is!
Főgondnok-helyettes: Bierbauer Zsolt
Presbiterek:
Bíró József Zete
Benkő Ildikó
Dobondi Aranka
Halmen Zoltán
1955. február 3-án születtem Marosvásárhelyen. A Bolyai Farkas Gimnáziumban érettségiztem, majd ipari közgazdász diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen szereztem 1980-ban. 1979. augusztusában feleségül vettem Birtalan Ida Rebekát, akivel azóta is boldog házasságban élek. Gyerekünk nem született. Közgazdászként tevékenykedtem Ludason, Gyergyószentmiklóson, majd Gernyeszegen főkönyvelőként, Marosvásárhelyen export koordinátorként és vezető közgazdászként dolgoztam. 1990. március 9. és 2013. december 30. között a DKV majd a MOL alkalmazásban dolgoztam egy hatéves MOL romániai kitérővel, ahol, mint a MOL Románia Arad vezérigazgatója, és beruházási- fejlesztési igazgatója voltam jelen. Jelenleg nyugdíjas vagyok. Szívesen járok színházba, különféle autentikus népművészeti előadásokra, olvasok, utazok.
Kelemen-Toldi Dezső
Koryürek Vera
Tősgyökeres Budapesti vagyok. Itt születtem 1953-ban és azóta is itt élek. Nincsenek erdélyi felmenőim, de az első trianoni döntés traumáját szeretett anyai nagyszüleim sorsán keresztül éltem – élem- át. Ők a felvidékről menekültek el az I. Világháború végén.
Tizenöt évvel ezelőtt kerültem egy önkéntesmunka során kapcsolatba az Erdélyi Gyülekezettel, melynek szellemisége olyan nagy hatással volt rám, hogy felnőttfejjel a hit útjára léptem. Bár a gondolat már korábban érlelődött bennem, de a végső elhatározáshoz az ott és akkor megélt napok kellettek. Hiszem, hogy ez nem volt véletlen!
Konfirmációm 2011 tavaszán, ötvennyolc éves koromban volt. Azóta tevékenyen részt veszek a gyülekezet életében. Tizenhárom éve vagyok presbiter, és három éve a Diakóniai Bizottság elnöke.
Mi, a Bizottság szolgálattevői arra kaptunk elhívást, és a Gyülekezettől felhatalmazást, hogy segítsük a rászorulókat és az elesetteket. Egyaránt támogatjuk a gyülekezeten belüli és gyülekezeten kívüli rászorulókat nem csak az országhatáron belül, hanem az egész Kárpát-medencében. Nagy hangsúlyt fektetünk a hátrányos helyzetű régiók iskoláinak, óvodáinak és más intézmények támogatására.
Hiszek a Krisztusi szeretetben. Ez ad erőt a segítő munkámhoz.
„Mert éheztem, és ennem adtatok,
szomjaztam, és innom adtatok,
jövevény voltam, és befogadtatok,
mezítelen voltam, és felruháztatok,
beteg voltam, és meglátogattatok,…”
Mt 25,35-36
Pusztai Zsuzsanna
Kolozsvári születésű vagyok, iskoláimat, a műszaki egyetemet (villamos mérnöki kart) is ebben a városban végeztem. A Számítástechnikai Kutató Intézetben (ITC) dolgoztam 17 évet hardware fejlesztőként. 39 évesen,1987-ben települtem át Magyarországra egyedül, új életet kezdeni. Férjem is erdélyi származású, ő egy évvel korábban jött át, itt találtunk egymásra és házasodtunk össze. Sajnos már több, mint húsz éve nincs többé mellettem. Itteni munkám révén (az Ericsson-nál dolgoztam jó ideig) alkalmam volt, hogy Erdély (Máramarossziget), ill. Románia (Tecuci) új digitális telefon központjainak tervezésében és telepítésében részt vegyek. Ma már nyugdíjas éveimet élem.
Urbán Gyula
Pótpresbiterek:
Bódi István
Kiss András
A Reménység Szigetének gondnoka:
Tordai Zoltán
Tordai Zoltán vagyok, 1970. október 1-én születtem Zilahon. 2002. április 1-től dolgoztam együtt a feleségemmel 2005-ig.Megszakítás nélkül pedig 2007-től gondnokként dolgozom, de emellett sofőrködöm és portaszolgálatot is végzek. Munkámat lelkiismeretesen próbálom végezni, hiszen számomra fontos, hogy mindig a legjobb tudásom szerint járjak el minden feladatban.Szeretek mindenkivel közös hangot találni, és úgy érzem, hogy a nyitottság és a tiszteletteljes kommunikáció kulcsfontosságú ahhoz, hogy sikeresen végezzük el a közösségi munkát. Nagy figyelmet fordítok arra, hogy minden rendben legyen a helyszínen, és hogy a környezet, amiben dolgozunk, tiszta és rendezett legyen. A rend és a szervezettség számomra nemcsak a munkám része, hanem életem szerves része is, hiszen így érzek harmóniát a mindennapokban.Az elmúlt évek során sokféle kihívással találkoztam, de mindig igyekeztem megtalálni a legjobb megoldásokat, hogy a gyülekezet és a közösség minden tagja számára egy támogató, biztonságos környezetet biztosítsunk. Hálás vagyok, hogy Isten elvezetett ide, és hogy szolgálhatok ezen a területen.