„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”
Németh Géza Emlékkonferencia a Reménység Szigetén
Az egyházi ellenállás egyik meghatározó személyiségéről, az erdélyi menekültek segítőjéről, Németh Géza református lelkészről tartott emlékkonferenciát születésének 80. évfordulóján, 2013. június 1-jén, az Erdélyi Gyülekezet. Délelőtt megemlékezést tartottak a budafoki temetőben, majd a Reménység Szigetén folytatták a konferenciát, ahol előadást tartott többek között Balog Zoltán miniszter, református lelkész, Kálmán Attila volt református zsinati világi elnök, Korsós István, Vajna Lajos, Harmathy András, Zalatnay István lelkészek, valamint Németh Géza fiai: Németh Zsolt államtitkár és Németh Géza tudományos kutató.
– Németh Géza (1933-1995) református lelkipásztor szinte egyszemélyes „intézmény” volt. Sokak munkáját végezte el néhány évtizeddel ezelőtt. Rendkívüli éleslátással, sarkosan fogalmazva, olykor megsértve másokat (elsősorban egyházi feletteseit). 1989-ben, amikor megküldte véleményezésre nekem is az egyházunk jövőjével kapcsolatos tanulmányát, bíráltam erős kifejezéseit. Utólag be kell látnom, többnyire igaza volt, mert ha visszafogottabban fogalmaz, aligha figyelnek fel rá – mondta emlékbeszédében Kálmán Attila, volt zsinati világi elnök, aki hangsúlyozta: – Németh Géza célkitűzéseinek nagy részével egyetértett: pl. „A magyar nép megújulása az Evangélium, valamint az egyház megújulása által, abban a közösségben, amelyben élünk….Úgy szeretnénk a saját népünket szolgálni, hogy az egyúttal hídépítés is legyen a szomszédok felé”.
Kálmán Attila rámutatott: – A hitben engedelmes egyháznak a mindenkori államhatalmat támogatnia kell az igazságot szolgáló tetteiben, de rá kell mutatnia a hatalom bűneire, mulasztásaira. A harmadik parancsolat ellen (az Isten nevét hiába fel ne vedd!) nem csupán akkor vétünk, ha káromoljuk Őt, hanem akkor is, amikor az Ő nevét emlegetve Neki nem tetsző dolgokat mondunk, cselekszünk, mulasztunk.
Az előadó hangsúlyozta: – A XX. század két diktatórikus rendszerének utóélete azért is különböző, mert a nácizmust a nyugati világ is belülről megismerhette, katonailag megsemmisítették, bűneit bíróság előtt nyilvánosan feltárták, vezetőit elítélték. A kommunizmus gyakorlatát azonban csak Európa keleti fele élte át, szinte magától omlott össze, bűnei nem kellő mértékben kerültek napvilágra, s vezetőit a legtöbb országban nem vonták felelősségre. Sőt ideológiáját, a marxizmus – leninizmust a társadalom jelentős része éveken át kötelezően tanulta, s a médiából magába szívta. Az ún. „dialektikus és történelmi materializmus”, a „politikai gazdaságtan” a „tudományos szocializmus”, valamint (egyházi körökben) a „szolgálat teológiája” elnevezéssel is visszaéltek. A torzulások beleépültek a sejtjeinkbe, s az eltelt két évtizedben nem történt olyan alapos, tételes megcáfolásuk, amely teljesen semlegesítené a tévtanokat. A megtisztulást nekünk, (egyházi elkötelezett embereknek) önmagunkon kellene kezdeni. A múlt őszinte feltárása (pl. a börtönöket megjárt, Miskolcon elhunyt Bán István félreállított lelkipásztor kutatásainak nyilvánosságra hozásával), valamint az egyéni és közös bűnbánat csak kezdeti lépés. Ameddig lelkipásztorok, presbiterek és vallásukat nyilvánosan is vállaló egyháztagok között továbbra is jelentős számban akadnak öngyilkosok, házasságtörők, közpénzekkel felelőtlenül bánók, alkoholisták, trágárul beszélők, stb. addig erőtlenek vagyunk. Csak hiteles emberekként, hiteles üzenetet, a környezetünk számára jól követhető módon közvetítve járulhatunk hozzá a pozitív változásokhoz.
Kálmán Attila kiemelte: – Az biztos, hogy Istennek mindig lesz gyülekezete, mert „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (zsidókhoz írott levél 13. rész 8. verse). Az azonban nem biztos, hogy az magyar és/vagy református lesz. Ha azt szeretnénk, hogy a kiválasztottak nagyobb számban legyenek az utódaink közül, akkor nekünk is jobban kell élnünk a megnövekedett lehetőségeinkkel. Nem új dolgokra gondolok, hanem a meglévő missziói, diakóniai feladatainkat kellene hatékonyabban végezni, megteremteni azoknak a jobb feltételeit. Kálmán Attila szerint: – Minden lehetséges helyen legyünk ott, ahol szükség lehet a szolgálatunkra! Minden gyülekezetünkben, intézményünkben legyen lehetőség imaközösség létesítésére, azaz ne csak a lelkipásztorok imádkozzanak (egyetemes papság!) Törődjünk még többet a családokkal, fiatalokkal, idősekkel gyülekezeteinkben is (családlátogatás, cserkészet, otthoni ápolás segítése, stb.) Minden (magasabb?) egyházi tisztséget legfeljebb kétszer 6 évig lehessen betölteni, utána legalább egy évi kötelező szünet következzék. Az idős lelkipásztorok és presbiterek tapasztalataira, tanácsaira szükség van, de 75 év felett csak tiszteletbeli presbiterek lehessünk –mondta az előadó.
Az Erdélyi Gyülekezet által fenntartott Reménység szigetén a Karitatív és Kulturális Központ vezetője, Zalatnay István református lelkész felvázolta a gyülekezet történetét. Amikor az erdélyi menekültek tömegesen érkeztek a nyolcvanas évek végefelé, akkor Németh Géza lelkész kezdeményezésére Rákosszentmihályon találkoztak a menekültek 1988-89-ben. Megszületett a diakóniai vagy karitatív központ gondolata, amely 1992-ben jött létre, amikor a honvédség átadott egy használaton kívüli épületet a gyülekezetnek, ez lett a Reménység Szigete. Az Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból, illetve Kárpátaljáról orvosi kezelésre Magyarországra érkező betegeket itt szállásolták el. A betegek gyógykezeléséről a Segítő Jobb Alapítvány gondoskodott. Nyáron művelődési, egyházi programokat szereztek: konferenciákat, szakmai tanfolyamokat, de volt itt székely népfőiskola is. Az Erdélyi Gyülekezet 1995-ben csatlakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez.
1998-ban a gyülekezet templomot épített a Budapest közelében lévő, nagyrészt erdélyi menekültek által lakott Dányszentkirályon. Az ökumenikusan felszentelt templom körül a püspökök mellett emlékfát ültetett az alapító lelkész családja és Orbán Viktor akkori miniszterelnök is. 2006-ban hosszas utánajárás után megkapta a gyülekezet a Reménység Szigete tulajdonjogát és belekezdhetett régóta tervezett építkezéseibe. 2008-ban elkészült egy – családi emlékhelyként és erdélyi pantheonként is funkcionáló – Emlékkert.
Az Erdélyi Gyülekezet kiemelt sajátos alkalmai a teljes éjszakás vigília nagyszombat estéről húsvétra virradó éjszaka, a húsvét utáni második vasárnapokon tartott Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozója, valamint a november 1-jén tartott Erdélyi Halottak Napja.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédében hangsúlyozta: – Ne a politikusok mondják meg, hogyan működjenek az egyházak. Még fülünkbe csengenek az Államegyházügyi Hivatal „jószándékú” vezetőinek intő mondatai, amikor bennünket megújulásra és békeszolgálatra intettek.
Balog Zoltán felhívta hallgatósága figyelmét, hogy nem miniszterként, hanem egyháztagként folytatja előadását. Fontosnak nevezte a hitoktatás kérdését, amit nem az egyházak kértek, hanem parlamenti képviselők javasolták, hogy végre 20 év után Magyarországon fejezzük be azt a szégyenteljes gyakorlatot – egyedül a Kelet-európai, volt kommunista országokban –, hogy sem kötelező etika, sem kötelező hitoktatás nincs Magyarországon. Harmathy András református gyülekezeti-tag javasolta a hitoktatás/etika-oktatás sürgős bevezetését, aki bent ül a Parlamentben. Az erőforrások minisztere feltette a kérdést: kívülről vagy belülről jött a javaslat? Hívő egyház politikusait tekintsük egyháztagként is komolyan! Melyik a fontosabb az anyagi vagy a lelki szorongattatás? Balog Zoltán szerint a lelki dolgoknak prioritása van, ezt kezdő lelkipásztorként átélte, amikor megjelent az újgazdagság, csalással, lopással fűszerezve, majd a lelki ébredezés következményeként meghívták a lelkipásztort, hogy áldja meg a bűn által felépült házat! Balog Zoltán református lelkipászor nagy gondnak véli, hogy nincsenek Magyarországon erős közösségek. A legnagyobb gond a közösség-építés. Nemzet nem létezhet közösségek, így vallási közösségek nélkül. Balog Zoltán szólt a szekták negatív hatásairól is. A politika az egyházaktól spirituális provokációt várhat. Az egyháznak legyen lelki mondandója a politika és a politikusok számára! A kereszténység értékei kevéssé vannak jelen… Fontos, hogy nincs feloldozás, csak bűnben tartás van! A politika kegyelem-nélkülisége rossz útra vezet! Persze igazi bűnbocsánatot csak igazi bűnbánat után lehet elnyerni – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
A Németh Géza Emlékkonferencia úrvacsorás istentisztelettel ért véget, igét hirdetett Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő. A helyszínen bemutatták és az érdeklődők megvásárolhatták Németh Géza írásaiból válogatott posztumusz „Miért van szükség egyházi jövőképre?” című kötetet.
Frigyesy Ágnes
A szerző képriportjával
[shashin type=”photo” id=”122,123,124,125,126,127,128,129,130,131,132,133,134,135,136,137,138,139,140,141,142,143,144,145,146,147,148,149,150,151,152,153,154,155,156,157,158,159,160,161,162,163,164,165,166,167,168,169″ size=”small” columns=”4″ order=”user” position=”center” crop=”y”]
[button link=”http://www.erdelyigyulekezet-budapest.hu/” color=”silver”]Vissza[/button]