Történet

Az Erdélyi Gyülekezet alapítója a II. Világháború utáni magyar református egyháztörténet egyik legnagyobb hatású és páratlanul sokszinű személyisége: Németh Géza. Olyan lelkész, akinek munkássága nem derékba törik, hanem kiteljesedik akkor, amikor egy szégyenletes egyházi koncepciós perben elveszik palástját. Számos olyan egyházi szolgálati ág kezdeményezője, amelyet a hivatalos egyház nem gyakorolhatott az elnyomó rendszer idején. Képügynökként járva az országot biblia-köröket, ifjúsági csoportokat szervez, művészeti szervezőként és aktívan is művelve a költészetet értelmiségi körökben mozog, a maga korában páratlan ökumenikus nyitottsággal működik együtt katolikus és más felekezetű lelkészekkel. Talán mindennél inkább azonban az emberi nyomorúság és kitaszítottság látványa készteti cselekvésre. Ezért kezd el kábítószerező fiatalokkal foglalkozni már a hetvenes évek közepén, ezért járja fáradhatatlanul Erdélyt és Moldovát és ezért lehet ő az első, aki intézményesíteni kezdi a Magyarországra érkező erdélyi menekültek segítését.
Az iránta érzett tisztelet és hála sok irányból mutatkozik meg halála után. Erdélyben Németh Géza Egyesületet hoznak létre; ugyancsak erdélyi kezdeményezésre kopjafát állítanak a Reménység Szigetén; A Mundus Könyvkiadó nekikezd művei kiadásának. Az általa létrehozott Erdélyi Gyülekezet pedig évente tart Németh Géza Emlékkonferenciákat június elején, az életút különböző állomásaihoz kapcsolódó témákkal foglalkozva. 7 ével halála után nem tűnik túlzásnak a magának ironikusan adományozott cím: „a földalatti egyház püspöke”.

Betegszállás

A Reménység Szigetén a hitéleten túl az egyetlen 10 év óta folyamatosan végzett szolgálat betegszállás fenntartása határon túlról érkezők számára. Erre mindaddig szükség lesz, amíg Magyarországon jelentősen fejlettebb az egészségügyi ellátás mint egyes szomszédos országokban, ameddig sok határon túli magyar számára az életben maradás utolsó esélyét jelenti a magyarországi gyógykezelés. Az így Budapestre érkező betegeknek és hozzátartozójuknak biztosít ingyenesen szállást, étkezést és lelkigondozást a Reménység Szigete betegszállása.
A betegek túlnyomó többsége a Segítő Jobb Alapítványon keresztül érkezik – van, hogy néhány napra, van, hogy hónapokra. A „sziget” számukra nem csak gyakorlati segítséget jelent, hanem egyúttal azt is, hogy egy idegen világban otthon érezhetik magukat, olyan helyre érkeznek, ahol az ebéd, de a beszédmód is erdélyi. A szállás lakói között a nagy többségben lévő erdélyi magyarok mellett vannak kárpátaljaiak és néha vajdaságiak is. Sokszor érkeznek nem magyar anyanyelvűek is, akiket az ugyanarról a vidékről érkezett kisebbségi magyarok segítenek a budapesti és kórházi tájékozódásban.
10 év alatt közel 300 határon túli helységből érkeztek betegek és több mint ötvenezer vendégéjszakát töltöttek a Reménység Szigetén.

Az EGY a magyar reformátusság világában

A Reménység Szigetén a hitéleten túl az egyetlen 10 év óta folyamatosan végzett szolgálat betegszállás fenntartása határon túlról érkezők számára. Erre mindaddig szükség lesz, amíg Magyarországon jelentősen fejlettebb az egészségügyi ellátás mint egyes szomszédos országokban, ameddig sok határon túli magyar számára az életben maradás utolsó esélyét jelenti a magyarországi gyógykezelés. Az így Budapestre érkező betegeknek és hozzátartozójuknak biztosít ingyenesen szállást, étkezést és lelkigondozást a Reménység Szigete betegszállása.
A betegek túlnyomó többsége a Segítő Jobb Alapítványon keresztül érkezik – van, hogy néhány napra, van, hogy hónapokra. A „sziget” számukra nem csak gyakorlati segítséget jelent, hanem egyúttal azt is, hogy egy idegen világban otthon érezhetik magukat, olyan helyre érkeznek, ahol az ebéd, de a beszédmód is erdélyi. A szállás lakói között a nagy többségben lévő erdélyi magyarok mellett vannak kárpátaljaiak és néha vajdaságiak is. Sokszor érkeznek nem magyar anyanyelvűek is, akiket az ugyanarról a vidékről érkezett kisebbségi magyarok segítenek a budapesti és kórházi tájékozódásban.
10 év alatt közel 300 határon túli helységből érkeztek betegek és több mint ötvenezer vendégéjszakát töltöttek a Reménység Szigetén.

Gyülekezeti élet

Bármilyen sokszínű karitatív, kulturális és oktatási tevékenység folyik is a Reménység Szigetén az Erdélyi Gyülekezetet a gyülekezeti élet igénye hozta létre. A menekültmisszió ideje alatt sok száz résztvevővel tartottak istentiszteleteket; az ide járók többsége azonban nem az egyházat, hanem gyakorlati segítséget keresve jött. A menekülthelyzet múlásával a sok ezer emberből, aki kapcsolatba került a misszióval, azok hozták létre a gyülekezetet, akiknek fontos volt az egyház és fontos volt, hogy hitéletükben is őrizzék erdélyi gyökereiket. Bár az Erdélyi Gyülekezet legnagyobb öröme az ha „ritkulnak sorai”, ha visszatérnek szülőföldjükre az elvándoroltak, a valóságban ez ritkán történhet meg. Ezért van szükség hosszabb távon is szükség a gyülekezetre. A még Rákosszentmihályon 1990-ben létrejött gyülekezet 1991-től másfél éven át kénytelen volt bérelt helyiségben tartani istentiszteleteit, mígnem otthonra talált a Reménység Szigetén. A gyülekezet rövid, de viharos történelme, összetételnek sajátosságai rányomták bélyegüket a gyülekezeti életre is.

1997 óta leányegyházközsége van az Erdélyi Gyülekezetnek a Budapesttől 30 km-re lévő, az 1990-es évek elején létrejött és háromnegyed részt áttelepedett erdélyiek által lakott Dányszentkirályon.

Előzmények

Az erdélyi magyarság helyzete a 80-as évek második felében – a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali embertelenség legszörnyűbb keverékének idején – annyira elkeserítővé válik, hogy tömegek kísérlik meg a menekülést: disszidálást útlevéllel, majd egyre többen szökést a zöld határon át.

Az akkor még hivatalosan „baráti, szocialista magyar kormány” nem vállalja, hogy menekülteknek nyilvánítsa a Magyarországon maradókat, de legtöbbször nem is szolgáltatja ki őket a román hatóságoknak: „salamoni döntéssel” úgy tesz, mintha nem léteznének.

A menekülteket szervezett formában először Németh Géza „féllegális” református lelkész és odaadó munkatársi gárdája kezdi el segíteni: előbb egy kicsiny alagsori helyiségben a Moszkva tér melletti Csaba utcában, majd a hivatalos egyház döntése alapján az egyik nagyobb budapesti gyülekezetben Rákosszentmihályon. 1987 és 1990 között sok ezer menekültön segít a misszió: ruhával, élelemmel, lakás-vagy munkaehetőség közvetítésével – és állandó lelkigondozással.

A gyakorlati segítségen túl Németh Géza a menekültek érdekében folyamatosan bombázza a hatóságokat, a politikusokat és a sajtót itthon és külföldön egyaránt: levelezik egyes emberek érdekében, aláírást gyűjt nyomásgyakorló kérvényekhez – eljut egészen az amerikai kongresszus emberi jogi bizottságáig.

Az 1990-es politikai változások következtében lassan okafogyottá válik a menekültmisszió. De vannak olyanok, akik ragaszkodnak a drámai időkben kialakult közösséghez, mert ott egyszerre találnak rá a keresztény hit erejére, vigasztalására és a sorstársakra, a megszokott otthoni arcokra, szavakra, szokásokra örömét. Így születik meg 1990-ben jogilag is önálló alanyként az Erdélyi Gyülekezet.

Közélet

Az Erdélyi Gyülekezet nevéhez számos közéleti kezdeményezés fűződik. Természetesen elsősorban a magyar kisebbségeket érintő kérdések foglalkoztatják a gyülekezet. Az 1996-os romániai választások előestéjén Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke tartott előadást az akkor legkényesebbnek minősülő kérdésről, a magyarok esetleges részvételéről a román kormányban. 2000. júliusában a Magyarországon működő erdélyi szervezetek a reménység szigetén tartott találkozójukon közös nyilatkozatban tettek hitet annak szükségessége mellett, hogy a határon túli magyarok külhoni állampolgárságot kaphassanak. A 2000-es romániai választás előtt Tőkés László mint az RMDSZ ügyvezető elnöke és Sógor Csaba szenátor-jelölt volt a gyülekezet vendége.

A kisebbségpolitika mellett az egyházpolitika a másik olyan terület, ahol az Erdélyi Gyülekezet kezdeményezései jelentős közéleti visszhangot kaptak. Kiváltképpen igaz ez a „szektakérdésre”, melynek fontosságára Németh Géza hívta fel a figyelmet elsőként a rendszerváltozás után, és az egyházi átvilágításra, amit 12 év óta újra és újra szorgalmaz a gyülekezet.

Fontos jellemzője ennek a közéleti szerepvállalásnak, hogy az mindig szigorúan az egyház sajátos érték- és szempontrendszerét érvényesíti, és tudatosan kerüli a pártpolitikai kontextushoz való igazodást. Ennek – sokak számára zavarba ejtő – jele volt, hogy a 90-es évek Németh Géza egyidejű aktivitása két „összeegyeztethetetlen ügyben”, a destruktív szekták elleni fellépésben – amit jobboldalon fogadtak lelkesedéssel – és a bántalmazott színes bőrű diákok melletti kiállásban – amit liberális körök fogadtak szimpátiával. Hasonlóképpen, a legutóbbi időben a gyülekezet kezdeményezésre született nyilatkozat a Kormány határon túli magyarság támogatására irányuló törekvéseinek támogatása mellett a külhoni állampolgárság jobboldal által is elutasított megoldását szorgalmazta.

A gyülekezet e téren végzett munkáját jól mutatja, hogy a gyülekezetnek kezdeményezéseiben partnerei, illetve vendégei voltak a magyar közélet kiemelkedő képviselői miniszterelnököt és köztársasági elnököt is beleértve.

Az Erdélyi Gyülekezet és az Ökumené

A gyülekezet létrejöttének körülményei eleve meghatározták szellemiségnek és szolgálatának ökumenikus jellegét, mivel a menekültmisszió felekezeti különbség élül segített a rászorultakon. Ehhez hozzájárult az alapító lelkész más felekezetűek iránti kivételes nyitottságot tanúsító életútja is.

Ez az ökumenikus lelkület nem annyira a közös minimum, mint inkább a közös maximum keresésével jellemezhető: nem redukálni akarja a keresztény hitet arra, amit mindenki elfogad, hanem a másik megértésére, az általa való gazdagodásra és közösségre irányul. A legnagyobb nyitottság párosul a saját hagyományok tudatos ápolásával. Ennek megfelelően vannak az Erdélyi Gyülekezetben katolikus misék – kezdetben csak kiemelkedő alkalmakkor, 2001. tavasza óta rendszeresen, minden hónapban. Ezért épült fel a gyülekezet első temploma Dányszentkirályon ökumenikus használatra, s ugyanilyenek a tervek a Reménység Szigetén felépülő templomra nézve is.

A gyülekezet által gyakorolt ökumené kiterjed más történelmi felekezetekre is. Így kerülhetett sor 2001 nyarán olyan esküvőre, melyen együtt adta össze a párt a gyülekezet lelkésze a Konstantinápolyi Patriarchátus magyarországi lelkészével. Szoros kapcsolatot ápol a gyülekezet a kárpátaljai Tiszaújhely görög katolikus gyülekezetével is. Vendége volt a gyülekezetnek az erdélyi evangélikus püspök is. Az unitárius egyház iránti megbecsülést fejezi ki az, hogy a Reménység Szigete adott helyet az erdélyi Szentgerice unitárius lelkésze által szervezett Magyarországra elszármazottak találkozójának, melyen a budapesti unitárius püspök szolgált.

A gyülekezet támogatottjai

Az Erdélyi Gyülekezet súlyos szükségben lévő emberek, menekültek támogatására irányuló misszióból alakult ki. A diktatúra bukásával megszűnt ugyan szó szoros értelmében vett menekült-kérdés, az akkor Magyarországra került erdélyiek között azonban továbbra is igen sok a rászoruló. Ezért továbbra sem szűnt meg egyes családok segítése, elsősorban ruhával, bútorral, használati cikkekkel.

A támogatások nagyobb része azonban évek óta „kifelé-hazafelé” irányul. Ennek egy része kifejezetten karitatív jellegű segélyezés, de egyre nagyobb szerepet játszik a határon túli magyar egyházak, a magyar kultúra szempontjából fontos intézmények támogatása. A 10 év alatt a következők voltak a legfontosabb ilyen akciói a gyülekezetnek:
– Több százezer Ft. értékű könyv, bútor, felszerelés a Parajdon létrehozott testvérintézmény számára;
– 100.000 Ft. támogatás az új temesvári templom támogatására;
– 2 alkalommal több száz segélycsomag kárpátaljai árvízkárosultaknak;
– 100.000 Ft. támogatás a Marosfőn épülő református templom számára;
– 1,5 millió Ft. az erdélyi magyar egyetem támogatására;
– 300.000 Ft. a csíkszeredai katolikus templom építésére;
– 300.000 Ft. a bákói református gyülekezetnek a jászvásári magyar egyetemisták körében végzett szolgálathoz;
– 150.000 Ft. pénzbeli és hasonló nagyságrendű természetbeni támogatás a kárpátaljai Eszeny református gyülekezet által létrehozott óvoda számára;
– 100.000 Ft. a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárának támogatására;

Tanfolyamok, táborozások, konferenciák

10 év alatt a Reménység Szigetén a legkülönbözőbb témájú és jellegű kulturális, oktatási és ifjúsági program színhelye volt. A résztvevők az egész Kárpát-medencéből érkeznek, gyakran kifejezetten a különböző határon túli régiókból jövők találkozását is célzó programokra. Egy-két napos és több hetes programok egyaránt vannak, sőt
– az első években itt működött a Károli Gáspár Teológiai és Missziói Intézet, mely az erdélyi egyház számára kívánt munkatársakat képezni;
– kifejezetten egyházi célokat szolgált az a két alkalommal megtartott továbbképző tanfolyam, mely erdélyi kántorokat igyekezett hozzásegíteni az új református énekeskönyv elsajátításához;
– a határon túli értelmiséget szolgálta egy fél éves Székely Népfőiskola, művész alkotótáborok, rendszeres megszervezett pedagógus-konferenciák;
– két alkalommal volt szaktábora a határon túli magyar történész-hallgatóknak, több alkalommal került sor angol nyelvi tanfolyamra;
– sajátos „találmánya” a Reménység Szigetének a Tanuljunk Egymásról Egymástól diáktábor;
– gyakoriak a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek számára szervezett programok: szórványhelyzetben élő vagy szociálisan hátrányos helyzetű, különösen is gyerekek programjai;

A saját szervezésű programok mellett számos egyéb rendezvénynek, kirándulócsoportnak ad helyet a gyülekezet.

A gyülekezet története évszámokra bontva

1992

Az Erdélyi Gyülekezet történetének első két évét a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt a helykeresés jellemzi. Szükség van saját otthonra; nem csak a gyülekezeti élethez, hanem azért is, mert egyre erősebb a gyülekezet igénye, hogy szolgálni tudjon kifelé, illetve „visszafelé”, hogy segítse az otthoniakat – az alapítólelkész megfogalmazása szerint az ember mindhárom alapvető szükségében, a testiben, a szellemiben és a lelkiben egyaránt. A határon túli magyarság átfogó szolgálatát célul tűző, egyre jobban körvonalazódó elképzelések valóra váltásához terület, épületek kellenek. Hosszas keresés, kérelmezés után végre 1992-ben döntés születik: a Honvédség átadja egy két év óta üresen álló laktanyáját a X. kerületben, az Örs vezér tere közelében. Így jön létre 1992. június 6-án a Reménység Szigete.

Az átadást követő fél évben nem csak az igen leromlott állapotú épületeket sikerül használhatóvá tenni – számtalan magánszemély mellett több mint két tucat szervezet segítségével –, hanem el is indul a központ számos szolgálata: betegszállás, Székely Népfőiskola, a Károli Gáspár Teológiai és Missziói Intézetet stb.

Az intézmények működtetéséhez jelentős anyagi forrásokat kell előteremteni. Ezt a célt szolgálják Németh Géza külföldi útjai: Angliába, Svájcba, Hollandiába és Koreába.

1993

Az egyház és általában a keresztény élet egyik alapvető kérdése az, hogy hogyan lehet a krisztusi példát követő legnagyobb nyitottságot és az óhatatlanul határokat teremtő önazonosságot együtt megélni. Különösen is kérdés ez egy olyan sajátos helyzetű és természetes közegéből kiszakadt közösség esetében, mint az Erdélyi Gyülekezet. Ezeknek az éveknek a konkrét döntéseiben világosan körvonalazódnak a határok és a szolidaritás távlatai egyaránt.
Az év eseményei rámutatnak két hangsúlyos IGEN-re és két NEM-re. Az „igenek” oldalán ott van a szolidaritás kinyilvánítása az atrocitást szenvedett, Budapesten tanuló színes bőrű fiatalokkal, aminek gyökerei a gyülekezetalapító lelkész esetében a 60-as évekig nyúlnak vissza, amikor lelkesült hívévé válik az elnyomással szembeni erőszakmentes harcot meghirdető Martin Luther Kingnek; ugyanennek az „igennek” része a budafoki zsidó temető rendbetételében az Erdélyi Gyülekezet által vállalt munka.
Az igenek mellett azonban ott van két határozott NEM is. Ilyen „nem” az, amikor emléktábla kerül elhelyezésre a volt Állami Egyházügyi Hivatal falán a kommunista vallásüldözés áldozataira emlékezve. De ugyanilyen „nem” az, aminek következtében a gyülekezet lelkésze a destruktív szekták elleni harc országosan legismertebb szószólójává válik.

1994

Ezt az évet különösen is fémjelzik olyan események, amelyek a magyarság egészének sorsközösségére figyelmeztetnek. Négy évtizeddel korább, szívbe markoló példája volt ennek az, hogy a levert magyar forradalom utáni megtorlás ugyanolyan súlyosan érintette az erdélyi, mint az anyaországi magyarságot. A magyarellenes román politika nem hagyta kihasználatlanul az alkalmat, hogy szinte lefejezze a magyar társadalmat, értelmiségének színe-javát bebörtönözze, Duna-deltába hurcolja. Ezért lehetett kiemelkedően fontos kezdeményezése az Erdélyi Gyülekezetnek, hogy az ott szenvedettek ugyanúgy kapják meg a helytállásért járó 1956-os emlékérmet, illetve emléklapot, mint a magyarországi bebörtönözöttek. A gyülekezet által felkutatottak első csoportja 1994-ben kapta meg a kitüntetést, amit a későbbiekben további két csoport követett.
A nemzeti szolidaritás ekkor a figyelmet egyre inkább egy másik irányba, dél felé kellett, hogy fordítsa, ahol a volt Jugoszlávia területén élt magyarság kellett, hogy olyan szenvedéseken menjen át, amin magyarok 1956 óta sehol. Nem véletlen, hogy ebben az évben egymást követik a délvidékiek számára szervezett programok, a baranyai menekültekkel való foglalkozás, délvidéki utazások.

1995

Az Erdélyi Gyülekezet életének egyetlen esztendeje sem volt annyira szomorú és mégis reményt megőrző, mint az 1995-ös.

Február 21-én meghal a gyülekezet alapító lelkésze, a kommunista elnyomás alatti magyar reformátusság egyháztörténeti jelentőségű személyisége, Németh Géza. A párját ritkítóan gazdag életút utolsó nagy eredményének, az Erdélyi Gyülekezetnek a puszta léte is kérdőjelessé válik a veszteség következtében. Azonban önmagában az a tény, hogy ezrek (!) vesznek részt Németh Géza temetésén, köztük a magyarországi és erdélyi egyházi, szellemi, közéleti kiválóságok egész sora, jelzi, hogy az, amit Németh Géza épített, nem omolhat össze.

A gyülekezet mindössze öt éves története, és az alapító lelkész sok évtizedes, szerteágazó szolgálata elég ahhoz, hogy legyen elegendő lelki, szellemi erő, elkötelezett munkatársak és segítőszándékú jóakaró a jövő biztosításához. Néhány hónap után Zalatnay István személyében olyan lelkészt választ meg a gyülekezet, akinek egész addigi élete a keresztyénség és a határon túli magyarság szolgálatának mezsgyéjén vezetett végig: a 80-as évek féllegális, egyházi hátterű erdélyi segélyakcióinak szervezésétől kezdve a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyetteseként végzett munkáig.

A gyülekezet mindennapi életének biztosításán túl a legfontosabb feladat a gyülekezet jogi helyzetének rendezése. A már Németh Géza által kezdeményezett tárgyalások folytatásának eredményeként és a Magyarországi Református Egyház egyetértésével sor kerülhet a gyülekezet csatlakozására a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez. Ezzel a menekültekből létrejött gyülekezet lelkileg visszatér az anyaegyházba.

A remény jele, hogy ugyanekkor a gyülekezet elhelyezi tervezett templomának alapkövét a Reménység Szigetén. A gyülekezet szolgálatának egyik legfontosabb jellemzőjét, az ökumenikus elkötelezettséget jelzi, hogy az alapkövet az erdélyi és magyarországi református egyházfőkön kívül megáldja Tempfli József római katolikus püspök is.

1996

Az Erdélyi Gyülekezet azért jött létre, mert egy kisebbség-ellenes, gyűlölködő politika emberek tízezreit menekülésre késztette. A menekültek által alapított gyülekezet léte keresztény válasz a gyűlöletre, hit abban, hogy lehet jóval meggyőzni a gonoszt. A menekültmisszió fenntartás nélkül segítette a román nyelvű menekülteket is. A gyülekezet alapító lelkésze számára meghatározó élmény volt az erőszakmentes keresztény ellenállás „apostolának”, Martin Luther Kingnek az élete. A munkatársaiból és általa pásztoroltakból a 80-as években kialakuló gyülekezetnek a Megbékélés Közössége nevet adja.

Hasonló szellemiség jegyében indítja el a gyülekezet ebben az évben a gyülekezet a „Tanuljunk Egymásról Egymástól” kétnyelvű diáktáborozásokat. Ezeken a programokon magyarországi, határon túli magyar és az illető régió többségi nemzetéhez tartozó (egyes esetekben magyarországi kisebbségivel is kiegészülő) gimnazista diákcsoportok vesznek részt. Magyar-román, magyar-szlovák és magyar-szerb programokra egyaránt sor kerül. A játékos munkacsoportok működéséhez elengedhetetlen, hogy a kisebbségi fiatalok tolmácsoljanak; ezen keresztül közös tapasztalattá lesz, hogy kisebbséghez tartozni nem csökkent értékűséget jelent, hanem tudás és ismeret többletet, ami segíti mindkét többségi nemzetet. Különösen is hasznos, amikor a Reménység szigeti táborozást újabb program követi a másik országban egy évvel később, amikor már a legkényesebb kérdésekről is lehet őszintén beszélni: a közös, szép élmények lerombolják az előítéletekből, ellenségképből épült falakat.

1997

Az esztendő elején viták, nézeteltérések osztották meg a gyülekezetet, mely úgy tűnt, a következő időszakban belső ügyeivel lesz elfoglalva. Ennek mégis az ellenkezője történt. Anélkül, hogy bárki tervezte volna, ebben az esztendőben különösen is sok valóban külföldi – Kárpát-medencén kívüli – fordult meg a Reménység Szigetén: lenyűgöző lendülettel és lelkülettel énekelő, gyermekeket bohócnak kifestő, felnőtteket szakszerűen fodrászoló kóreai fiatalok, nyáron két német csoport, megtisztelő látogatóként a hollandiai központú nemzetközi keresztény művész-szervezet elnöke.

Az év legfontosabb eseménye azonban a lengyel, szlovák és cseh árvízkárosult gyermekek vendégül látása volt, a helyreállítási munkák ideje alatt. Ilyen jellegű segítséget Magyarországról először az Erdélyi Gyülekezet ajánlott föl; ennek lelki hátterében kétség kívül ott volt a „törlesztés vágya”: azok, akik történelmi katasztrófa miatt kényszerültek néhány évvel korább segítségre, nagy odaadással segítették azokat, akik egy természeti katasztrófa miatt kerültek hasonló helyzetbe. Az a gyülekezet, amelynek kifelé irányuló szolgálata természetesen a határon túli magyarság felé irányul, magától értetődőnek tekintette, hogy ebben a helyzetben „kimerészkedjen a Kárpát-medencéből”.

1998

Az „árvíz hullámai” ebben az évben is elérik a gyülekezetet. Elsősorban az által, hogy az ősszel Kárpátalját az előző évi lengyelországihoz hasonló katasztrófa. A gyülekezet tekintélyes segélyszállítmánnyal juttat el a károsultaknak. A gyülekezet szolgálatának ökumenikus szellemét mutatja, hogy a viski reformátusokon kívül részesülnek a segélyből az ottani ruszinok és a nagyszőlősi ferences karitatív központ is.

Az előző évi segítség utórezgése, hogy több csoport is érkezik néhány napra Lengyelországból. Igen sajátos véletlen, hogy az egyik zarándokcsoport – az egyházi központot magától értetődően katolikusnak gondolva – Mária szobrot és szentképet hoz ajándékba. A reformátusok számára „fogadhatatlan” ajándékok hónapokon belül méltó helyükre kerülnek: a dányszentkirályi ökumenikus templom „katolikus oldalába”.

Az év legfontosabb eseménye ugyanis a templomépítés, mely már az előző évben megkezdődött ebben a Budapesttől 30 km-re lévő, a 90-es évek elején kialakuló és háromnegyed részt erdélyi menekültek által lakott faluban. A templomot ennek megfelelően a szülőföldről érkezett két püspök, Tőkés László és Tempfli József szentelik fel. Az alkalmat számos magas rangú hazai és külföldi vendég tiszteli meg jelenlétével, köztük Orbán Viktor miniszterelnök; s ő ülteti a templom körüli egyik emlékfát is.

1999

A 80-as évek végén sok ezer erdélyivel került kapcsolatba a menekültmisszió. Ezeknek azonban csak töredéke vált tagjává a misszióból kinőtt gyülekezetnek. Bár a Reménység Szigetén sikerült egy szerteágazó, elsősorban a határon túli magyarság felé irányuló szolgálatot kiépíteni, aránytalanul kicsi az a közösség, amely ennek a szolgálatnak a hátterét adja. Ezért vált egyre fontosabb kérdéssé, hogy hogyan lehetne a Magyarországon élő erdélyieknek szélesebb körét elérni, lelkileg is megszólítani.
Ennek egyik fontos lehetőségeként vetődött föl az Erdélyi Halottak Napjának megtartása. Erdélyben, ha lehet még a magyarországinál is nagyobb fontossága van ennek az ünnepnek; ugyanakkor a Magyarországra kerültek nagyon sokszor nem tudnak hazajutni november elején. Ezért jelentett választ egy élő lelki igényre e sajátos ünnep megülése a Reménység Szigetén. Ehhez külön emlékhelyet tervezett Somogyvári Mihály belsőépítész, ahol – egyelőre ideiglenes jelleggel –, nevesítve lehet emlékezni az otthoni földben nyugvó szerettekről. Az ünnepen minden évben egymást követi a református istentiszteletet és a katolikus mise (általában Erdélyből érkezett lelkészek szolgálatával)m s ehhez kapcsolódik a hagyományos erdélyi „világítás”.

Ennek az ünnepnek a bevezetése semmiképp sem jelentette azt, hogy a gyülekezet figyelme a magyar kisebbségekről csak Erdélyre korlátozódott volna. Ezt igazoljam hogy ebben az évben két nyári tábor résztvevői kifejezetten hátrányos helyzetű kárpátaljai gyermekek voltak; a gyülekezeti kirándulás pedig ez évben Felvidék egyik legszebb vidékét, Gömört vette célba.

2000

Az előző évi halottak napjának több száz résztvevője jelezte, hogy jó irányban keresi az utat a gyülekezet, hogy sokkal több erdélyit lehet elérnie, mint amennyien rendszeresen el tudnak járni az istentiszteletekre. A továbblépéshez jó lehetőséget teremtett a IV. Magyar Református Világtalálkozó. Ennek keretében tartotta meg a gyülekezet a Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozóját, ami ettől kezdve rendszeres évi ünnepévé vált a gyülekezetnek; állandó időpontja 2001-től a húsvét utáni második vasárnap.

A találkozó úgy akarja egybegyűjteni az elszármazott erdélyieket, hogy világossá tegye: az identitás megőrzésének, a hagyományok életben tartásának legbiztosabb alapja a keresztény hit megélése lehet. Az ünnep egyházi jellege ezért nem csak abban jut kifejezésre, hogy elején református istentisztelet, délután pedig katolikus mise van, hanem azáltal is, hogy minden órában megcsendül a harang, amit egy rövid fohász, majd arra válaszként egy rövid énekvers követ. A nap során elhangzó, kötött szövegű hét fohász a Magyarországon élő erdélyiek sajátos helyzetéből megszólaló ima-fűzér. Ebben a keretben azután helye van különböző rétegekhez szóló programoknak: a népi kultúrát megjelenítő mesterségek utcájának és táncbemutatónak, értelmiségi kerekasztal-beszélgetésnek és gyermekfoglalkozásoknak egyaránt. Az ezévi, első találkozóhoz kapcsolódott a Magyarországon működő erdélyi szervezetek találkozója is, ami közös nyilatkozattal ért véget.

2001-2002

A gyülekezet életében az új évezreddel új tervek formálódnak, illetve régi tervek megvalósítása kerül megfogható közelségbe. Egyre világosabban körvonalazódik az Erdélyi Gyülekezet helye és küldetése hosszú távra: spirituálisan, szellemileg és gyakorlati szempontból egyaránt.

A gyülekezeti életben az istentiszteleti alkalmak mélyebbé és gazdagabbá tétele a legfontosabb cél. 2000 tavaszától az úrvacsorás istentiszteleteken – minden hó első hétvégéjén – a Krónikásének Zeneiskola kórusa szolgál. Az istentiszteletek elején Vass Antal „Emléknapok Erdélyben” című könyvének segítségével feleleveníttetnek Erdély történelmének, kultúrtörténetének olyan eseményei, melyeknek évfordulója van az adott hétvégén. Az ökumené jegyében minden hónap harmadik szombatján katolikus mise van a református istentisztelet után. 2002-től a gyülekezet regionális elszármazott találkozók megtartását tervezi: elsőként gyergyóiaknak, erdővidékieknek és csíkiaknak.

Ezzel párhuzamosan évek várakozása után végre küszöbére érkezett a gyülekezet annak, hogy építkezésbe kezdjen a Reménység Szigetén. 2002 elején megrendelte az első terveket, melyek alapján ősszel sor kerülhet elsőként új épület építésére a betegszállás számára. A következő évben tervezi a gyülekezet elkezdeni templomának, az Erdélyi Halottak Emlékhelyének és ahhoz kapcsolódó ravatalozónak és urnatemetőnek, valamint parókiának és adminisztratív központnak építését. Hosszabb távon posztgraduális, illetve részképzésén Budapesten tanuló határon túli fiatalok számára kollégiumot, öregotthont és konferencia-központot is tervez a gyülekezet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük