Dr. Fazekas István vezető lelkész igehírdetésében felidézte mi is vezetett egykor az egyház megújítasához.
Az indító ok elsősorban az Isten igéjéhez való hűség volt. A Szentírás mindenek fölé helyezése Luthernek a legfőbb reformátori cselekedete. Ez volt a reformáció teológiai indító oka.
A 16. század közepére a lutheri tanok a német lakosság közvetítésével a reformáció Magyarországon is elterjedt, ahol kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A szászok, a magyarok és a szlovákok egyaránt megszervezték a Luther Márton tanításain alapuló lutheránus (evangélikus) egyházaikat. A Magyar Királyság három részre szakadása, és a nemzeti újraegyesítő törekvések ugyanakkor kedveztek a reformáció térhódításának a magyarság egésze körében. Az új vallás ettől kezdve a katolikus Habsburgok elnyomó politikájával szembeni „nemzeti üggyé” vált. A reformáció nagy mértékben hozzájárult a magyar nyelv és irodalom kora újkori látványos kibontakozásához is.
A 16. század második felére már a magyarság túlnyomó része kálvinista lett. A szászok és a szlovákok megmaradtak a lutheránus vallás mellett. A magyarok közül csak a nyugat-dunántúli magyarok maradtak többségükben lutheránusok.
Károli Biblia-fordítása mai napig alap, híven őrzi az Igét s egyben felmutatja a magyar nyelv csodás és sokszínű kifejezőkészségét. Szavait melyek a Bibliának szánt, átvette az irodalom de még népdalaink is. Az Úrvacsorás Istentisztelet után megemlékeztünk a Szatmár megyei résznél az egykor Nagykárolyban született híres Bibliafordítóról, Károli Gáspárról majd a Himnusz zárta az ünnepi összejövetelt.
Fotó: Handó Gergely
