Őszi közös elcsendesedésre gyűltünk össze szeptember második hetében a Reménység Szigetén. A néhány napos együttlét középpontjában az 1Sám 7,12 igéje állt: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” Ez az ige egész hetünket áthatotta, és arra hívott bennünket, hogy életünk útjára visszatekintve felismerjük Isten megtartó kegyelmét, jelenlétét és hűségét.

A csendeshét elsősorban idősebb testvéreink számára kínált lehetőséget az elcsendesedésre, a lelki feltöltődésre, a közös imádságra és a találkozás örömére. Az alkalmak között voltak áhítatok, bibliai előadások, kiscsoportos beszélgetések, éneklések, bizonyságtételek és kötetlen közösségi programok.

Életünk során sok minden változik, erőnk fogyhat, embereket és életszakaszokat kell elengednünk, de Isten hűsége változatlan marad. Különösen megszólító volt az Ézs 46,3–4 alapján tartott áhítat üzenete: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak.” A csendeshét egyik fontos felismerése lehetett, hogy az idősödés nem Isten gondviselésének pereme, hanem továbbra is az Ő kezében lévő életszakasz. A kevesebb fizikai erő nem jelenti azt, hogy kevesebb értékünk vagy kevesebb küldetésünk lenne. Az imádság, a tapasztalat, a szeretet, a hit továbbadása és a jelenlétünk önmagában is szolgálat lehet.

A közös beszélgetések során előkerültek életünk meghatározó emlékei, örömei és nehézségei. Megtanultuk újra meglátni a múltban Isten vezetésének nyomait, és hálát adni azokért az emberekért, akiket mellénk állított. A Zsolt 92,15–16 igéje: „Vén korban is gyümölcsöznek” – különösen erőteljesen mutatott rá arra, hogy az élet alkonyának idején is lehetünk áldássá mások számára. Nem a teljesítményünk tesz bennünket értékessé Isten előtt. Ő az élet minden szakaszában használni tud bennünket.

A lelki alkalmakat kulturális programok tették még gazdagabbá, így páldául péntek délután Arany János költészetével foglalkoztunk. Arany János verseiből Jánosi Dávid, az Újszínház színművésze adott elő.

A csendeshét ünnepi istentisztelettel ért véget.