Vasárnapi istentiszteletünk után kopjafát állítottunk Németh Áron testvérünk emlékére.
Áron testvérünk hosszú éveken át volt az Erdélyi Gyülekezet presbitere, ez év április 6-án hazahívta Őt az Úr. Németh Áron az Erdélyi Gyülekezet alapító lelkészének, Németh Gézának a legkisebb fia volt. Dr. Fazekas István vezető lelkészünk így emlékezett rá: „Szelíd ember volt, oly szelíd, hogy a közelében a leghevesebb természetű emberek is megszelídültek.”
Erdődi István főgondnok úr így emlékezett meg róla: „Németh Áron Testvérünk ez év április 6-án a mennyei hazába költözött. Gyülekezetünk szelíd lelkű, mindenre odafigyelő, a legkisebb részleteket is észben tartó, állandóan Krisztus egyházát építő presbitere volt. Tette a dolgait Isten kimondhatatlan ajándékaként, hogy életének minden mozdulatával a jóra indítsa a közelében lévőket. Az Ő emlékére készült ez a kopjafa, az Erdélyi Gyülekezet tagjainak adakozásából. Készítője Polányi Levente fafaragó mester. Ez az ég felé ágaskodó, csipkés faragású műalkotás hirdesse mostantól, hogy emlékezni szép, és a jó soha nem veszhet ki a földről! „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lk 2,14)”
A kopjafánál Gregor Bernadett elszavalta Németh Géza: Méliusz Debrecenben című versét.
Az emlékezők trombitaszó kíséretében helyezték el Németh Áron és Németh Géza kopjafájánál az emlékezés koszorúit, majd a Magyar Himnusz közös éneklésével imádkoztunk nemzetünkért.
