Advent negyedik vasárnapján ünnepi istentiszteleten adott hálát fennállásának 35. évfordulójáért a Százhalombattán szolgáló, dr. Fazekas István lelkipásztor vezette Erdélyi Gyülekezet. Az alkalom nem csupán visszatekintés volt a múltra, hanem élő bizonyságtétel Isten megtartó kegyelméről és arról a küldetésről, amely ma is formálja a közösség életét: a Krisztusban megélt egységről, az összetartozásról és a szolgáló szeretetről.

Az ünnepi istentiszteleten külön megemlékeztek Németh Géza református lelkipásztorról, az Erdélyi Gyülekezet alapítójáról. Hitvalló bátorsága, pásztori látása és egyházszeretete máig meghatározza a közösség arculatát. Az általa kijelölt lelki és szellemi út – Krisztusra figyelve, a magyar reformátusság egységét szolgálva – ma is irányt mutat a gyülekezet számára.

Az istentiszteleten Szakács Tibor tolmácsolásában hangzott el Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének erre az alkalomra írt pásztori levele. A levél megerősítette az egyházkerület és az Erdélyi Gyülekezet közötti lelki és egyházjogi köteléket, hangsúlyozva: Krisztus egyháza nem ismer határokat, csak küldetést.

Ünnepi köszöntőt mondott Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, az Erdélyi Gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka. Beszédében rámutatott arra a szolgálatra, amelyet a közösség immár három és fél évtizede betölt: lelki hídként kapcsolja össze az erdélyi magyarságot és az anyaország magyar közösségét.

Az istentisztelet részeként Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese, valamint Cadena-Kóczián Viktória, a Legato Alapítvány tudományos munkatársa bemutatták azt a honlapot, amely Németh Géza emlékének ápolását és szellemi örökségének továbbadását szolgálja. A bemutató hangsúlyozta: a múlt feltárása nem öncélú, hanem irányt mutat a jövő számára is.

Isten igéjét dr. Fazekas István lelkipásztor hirdette az Apostolok cselekedeteiből vett hajótörés-történet alapján. Az igehirdetés középpontjában az a mondat állt, amely életeket mentett: „Ha ezek nem maradnak a hajón, ti sem menekülhettek meg.” A megmenekülés útja nem az önzés, hanem az együtt maradás – a közösség vállalása a legnehezebb időkben is. Az üzenet különös fényt kapott Németh Géza menekültmissziói szolgálatának felidézésével, amelyből 1990-ben megszületett az Erdélyi Gyülekezet, nem átmeneti menedékként, hanem lelki otthonként.

Az ünnep a templomon kívül is folytatódott: a gyülekezet tagjai a Németh Géza és Németh Áron emlékére állított kopjafáknál koszorúzással, imádsággal és főhajtással adóztak az emlékezésnek. Az emlékező beszédet Fazekasné Kummer Adél tartotta, majd Németh Géza egyik verse is elhangzott, bizonyságot téve arról, hogy a hit, a szolgálat és az Istenbe vetett bizalom nemzedékeket köt össze.

Az ünnep végére világossá vált: ez az alkalom nem csupán múltidézés volt, hanem megerősítés is. Meghallani újra Isten hívó szavát, és kész szívvel válaszolni arra, ahogyan és ahová Ő küld – ez az Erdélyi Gyülekezet múltja és jövője egyaránt. Méltán idézte a közösség a zsoltárost: „Nagy dolgokat tett velünk az Úr, azért örvendezünk.” (Zsolt 126,3)