2025.09.12.-én, pénteken kora reggel elindultunk a Reménység Szigetéről Koltóra. Megtekintettük a kastélyt, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847 őszén a mézesheteket töltötték. A kastélyt Teleki Sándor, a „vad gróf”, Petőfi barátja engedte át Petőfiéknek erre az időre. Itt született meg a világirodalom egyik legnagyobb szerelmes verse, a Szeptember végén. Idegenvezetőnk, nt. Varga Károly református lelkipásztor bemutatta a szoborparkot és a kőasztalt, melyen Petőfi világhírű versét megírta. Ezt követően megnéztük a református templomot, és meghallgattuk annak történetét. Énekszóval adtunk hálát Istenünknek ideérkezésünkért, magyarságunkért, Urunk gondviselő kegyelméért.
Szombaton délelőtt Nagybányára mentünk, ahol először a Szépművészeti Múzeumot tekintettük meg. Nagybánya a festők városa, ez nem is csoda, hiszen a környezete is festői. A magyar festők alkotásai világhírűvé tették ezt a patinás kis várost, mely a középkorban is már fontos történelmi események helyszíne volt. Ebben a városban született az egyik legnagyobb írónk, Németh László is. A múzeum után az evangélikus templom oltárképét csodálhattuk meg, majd a református templomban meghallgattuk a nagybányai reformátusság történetét. Ezt követően a katolikus testvéreink tulajdonában álló étteremben megebédeltünk, majd Misztótfalura mentünk, ahol megkoszorúztuk Misztótfalusi Kis Miklós szobrát. Nt. Varga Károly református lelkipásztor testvérünk végig a kísérőnk volt, akinek itt is köszönjük a szíves és információkban gazdag idegenvezetést. A vacsora után közös énekléssel tettük még szebbé ezt a gyönyörű kirándulást. Hálásak vagyunk Neked, Urunk, hogy megajándékoztál bennünket ezzel a közösséggel, a Te gyülekezeteddel.
Vasárnap Hadadnádasra utaztunk, kántorunk, Kaszta Mónika szülőfalujába. Itt a délelőtti istentiszteleten dr. Fazekas István, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkipásztora hirdette Isten igéjét a 2Móz 22,27–28 alapján. Amikor baj ér bennünket, olyan könnyű kimondani: „Miért engedte ezt az Isten? Miért nem védett meg?” De az Ige figyelmeztet: aki így szól, az valójában Istent szidalmazza. A hálaadás nem csak akkor hiteles, amikor minden rendben van körülöttünk. A hívő ember hite akkor mutatkozik meg igazán, amikor a sötétségben is meg tudja vallani: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” Ne a körülményekhez mérjük a hitünket, hanem az Isten hűségéhez! Ezért kell újra és újra hálás szívvel tekintenünk Rá, akkor is, ha könnyeink között tesszük. A magyar ember szeret panaszkodni. Ha a politikáról van szó, rögtön megvan a véleményünk: „Ezek is csak lopnak, azok is csak hazudnak.” Könnyű szidni a vezetőket – nehezebb imádkozni értük. Pedig a Biblia világosan szól: nem szidni kell, hanem hordozni őket imádságban. Pál apostol idejében Róma császára üldözte a keresztényeket, mégis így ír: „Tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért.” (1Tim 2,1–2). Ha csak szidjuk a vezetőket, a keserűség nő a szívünkben. De ha imádkozunk értük, Isten Lelke munkálkodhat rajtuk és rajtunk is. Nem a szidás, hanem az ima változtat. Amit kimondunk, az megmutatja, mi van a szívünkben. Ha átok, gúny és szidalom jön ki ajkunkon, az a keserűség gyümölcse. De ha áldás, bátorítás és imádság fakad belőlünk, az a Szentlélek munkája. A magyar ember sokszor azt mondja: „Nincs remény.” De Krisztusban azt mondhatjuk: „Van!” – mert Ő a mi Megváltónk, aki a kereszten sem átkozódott, hanem így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Mit jelent nekünk ez az ige a mai Magyarországon? Elsőként is azt, hogy a templomunk falai között nem panasznak kell visszhangoznia, hanem imádságnak. Azt jelenti, hogy imádkoznunk kell vezetőinkért. Azt jelenti, hogy családjainkban ne a keserű szidalom hangozzék, hanem hálaadás és áldás. Ha komolyan vesszük ezt az igét, akkor só és világosság lehetünk a magyar nép számára. Az istentisztelet után szeretetvendégségre került sor, majd nt. Tatár János, a hadadnádasdi református gyülekezet lelkipásztora köszöntötte gyülekezetünket. Gyülekezetünk nevében dr. Fazekas István vezető lelkész és dr. Fazekasné Kummer Adél lelkipásztor mondtak köszönetet a vendéglátásért, majd felköszöntöttük Kaszta Mónikát, aki éppen születésnapját ünnepelte. Énekszóval kértünk áldást Kiss András és Kiss Katalin testvéreink házasságára is, akik házassági évfordulójukat ünnepelték. Dr. Fazekas István külön köszöntötte nt. Nagy Sándor lelei lelkipásztort és kedves feleségét, akiknek szolgálatát, karitatív munkásságát gyülekezetünk különösen nagyra értékeli. Isten áldása legyen a hadadnádasdi testvéreinken, adja az Úr, hogy gyülekezeteink között a kapcsolat egyre erősebb legyen.
