Nagyvárad-Nagyvárad
KREK és PKE: 1999-2019
Tempfli József megyéspüspök hitte és hirdette, hogy Krisztus volt a Szikla
Ma délelőtt elszorult a szívem a szomorú hír olvastán: Nagyváradon, 2016 május 25-én visszaadta lelkét az Élet Urának a közszeretetnek örvendő püspök, szentjobbi apát, aki 1931. április 9-én született a Szatmár megyei Csanálos községben. Gyulafehérváron végezte el a teológiát, 1956-tól kezdve hat évig járt a szemináriumba. Márton Áron szentelte pappá 1962 május 31-én, és jellemző az akkori időkben az Egyház visszafogatott mutatkozására, hogy a szüleit sem értesíthette erről a döntő eseményről, azért hogy ne okozzanak gondot az egyházvezetésnek. A püspök titkáraként szerette volna maga mellett tartani, könyvtárát is ő rendezte, a miséken ő volt a librifer, ő készítette elő és nyitotta fel a liturgikus iratokat.
Filmet láttam arról, hogy a hetvenes évek elején miképpen rejtette el tenkei plébánosként a templom orgona mögötti karzatán a régi könyveket. Szekuritátés szakértők járták a történelmi keresztyén egyházak parókiáit és szedték össze az egyházi tulajdonban őrzött értékes műveket, hogy a java részét a mai napig se adják vissza. Milyen jól esett, hogy a 2008-ban, a Biblia évében, Tempfli atya személyesen hozta el a KREK székházába a biblia kiállításra az első magyar katolikus Biblia ős kiadásának a példányát, a Káldi György féle 1626-os fordítást, amely Bécsben jelent meg. Felajánlotta, hogy tegeződjünk, amit én iránta való mély tiszteletemből fakadóan hárítottam el, de jól esett az elismerése.
Testvéri kapcsolatunk egy 2000 januárjában rendezett életvédelmi konferencián kezdődött, ahol a művi vetélés káros voltáról tartott teológiai előadást. Az „Életvédelem-magzatvédelem” című konferenciát a feleségem, Hannie Herman-Mostert közvetítésével, és a hollandiai református párt, a Christen Unie anyagi támogatásával szerveztük meg, könyvet is jelentettünk meg, amely az ott elhangzott előadásokat tartalmazza.
Hosszasan tudnám sorolni, hogy hány alkalommal fogadtam a hivatalainkban vagy kísértem valahova egyházkerületi tanácsosként. Ilyenkor az általam személyesen ismert, börtönviselt katholikus papokról kérdezgettem, főleg Fuchs Gábor nagyszebeni esperes felől. Mindenkor meghatódva beszélt gróf Széchenyi Miklós püspök elődjének a sorsáról, akit 1923-ban a királyi román hatóságok zárt állatszállító autóval száműztek Magyarországra egy éjjel, mert nem volt hajlandó letenni az úgynevezett hűségesküt. A róla fennmaradt festményt többször is láthattam a Tempfli atya szobájában. Szomorú élményt jelentett az is, amikor képletes elbeszélése nyomán átéltük a barokk püspöki palota módszeres kifosztását, pusztítását, a görög kommunista partizánok garázdálkodást, akik felszedték a parkettet és darabokat vágtak ki tüzelőnek a padlás gerendáiból. Valamivel vigasztalóbb történet volt a Jakó Zsigmond professzor úr 1949-es, huszárvágásos fellépése és könyvmentése, ez szintén megér egy misét.
Más élő történet: Hajdúnánásról érkezett Szolláth Tibor, Derecskéről Jantyik Zsolt, mindketten a debreceni Emődy Dániel bárót kísérték, hogy a váradi várban a püspök úrral Simonyi József emléktáblát avassunk. ( A PKE részéről én vezéreltem a templomba a diákokat, akiknek Tempfli atya elmondta, hogy az oroszok eltakaródása után a templom tornyába wécét fúrtak a román állambiztonsági hatóságok és hogy fegyverraktárnak használták a templombelsőt.A Bethlen palotába pedig szándékosan raktározták a sót, hogy rágja szét a falakat.) A műsor után a belső vendégeket behívta a sekrestyébe és elmaradhatatlan táskájából veritábilis sylworiummal kínált a nagy hidegben. Gondos volt, kalácsot és poharakat szintén hozott. Máskor arról is beszélgettünk, hogy hova is temették a vár egykori katedrálisában a magyar királyokat. Simonyi óbester emléktáblájának a koszorúzására az ő püspöksége idején esztendőnként mindig sor került.
Olyan is volt, hogy magyarországi parlamenti képviselő vendégeim jelentkeztek be hozzá, akiknek meghagyta, hogy a kora reggeli mise után rögtön reggelire várja őket.(Ekkor ajándékozott meg fél tenyérnyi, Szent Lászlót ábrázoló, számozott ezüst emlékéremmel, amelyet évek múlva, 2013 tavaszán a betörők elloptak a nagyváradi szolgálati lakásomból.)
Az Ady-Központ alapkövének a letételénél is ott volt Érmindszenten, de aztán egy Kapás nevű szocialista közvetítő, kormányzati ügynök, a Medgyessy és Gyurcsány féle hazug korszakban a több mint kétszáz milliós pályázatot fondorlatosan átjátszotta az ő püspökségének, ahol közismerten egy schmeker vállalta magára az ominózus aláírást. Olyan világban élünk, hogy nincs, vagy alig van püspök, akiknek a közelében ne settenkednének a haszonlesők és az idegenszívű „megbízottak”. Mai napig hihetetlennek tűnik, hogy az eltérítők milyen gátlástalanul vonták be egymást a felállványozott és átlátszó, egy torzóban maradt vállalkozásba, éspedig egy tiszavirágszerű egylettel és kétes mecénásokkal. Mindenesetre Tempfli atyának is fájt az ügy és szégyellte a környezetének ezt az őt megvezető és méltatlan eljárását, főleg, miután kiderült az is, hogy csak zsákmányolás esett, és nem volt áldás a szerzeményen.
Nem tehetjük, hogy ne tulajdonítsunk jelentőséget annak az eseménynek, amikor Razvan Teodorescu volt miniszter Nagyváradon megkérdezte az egyházi elöljáróktól, hogy van-é valamilyen kérdésük? Tőkés László református püspök ekkor, 2001 májusában a régi vármegye házában a királyhágómelléki jogos panaszok felsorolása után reátért arra, hogy a római katolikus küldött hiányában felveti: adják vissza a múzeumként használt palotáját a katolikus testvéreinknek. Soha, soha, most is hallom és látom, ahogyan Teodorescu felugrott. Tőkés László ettől nem hatódott meg és a felfigyelő újságírók előtt a teljes épület azonnali visszaszolgáltatását kérte ismételten és nyugodt hangon.
A református Lórántffy Gimnázium sportpályájának visszaszerzésében Tempfli püspök úr vérbeli pedagógusként az első sorban tüntetett az önkény ellen és nyilatkozott a sajtóban, tisztában volt azzal, hogy a mostani posztkommunista éra legfőbb célkitűzése a további elrománosítás és a kisebbségek rövid jogú pórázon való tartása.
Tempfli atyától többször hallottam a családi gyűrűjükön látható címer történetét, amelynek, ha jól emlékszem, az a lényege, hogy a vízen úszó korsók látványa arra tanít: óvatosan, összeütközést kerülve kell élni, különben elsüllyedünk.
Ökuménikus istentiszteleteken, a Partiumban, Erdélyben vagy a budapesti Erdélyi Gyülekezetben jó volt együtt lenni Tempfli József püspök úrral, aki az Egyetemes Anyaszentegyház, az Egyetem és a Nemzet építésében példamutatóan munkálkodott. Isten nyugtassa a nemzeti érzelmű, derék nagyváradi főpásztort! A közös szolgálatok alkalmán szent ünnepélyesség támadt, személyiségének ez is egy kegyelmi ajándéka volt.
Vajha ország- és világszerte követői támadnának az irgalmasság és az őszinte ökumené gyakorlásában, a Krisztus kőszikláján való építkezésben.
Hermán M. János
A 2008-as bibliakiállitás alkalmát megörökítő fénykép készítője Frigyesy Ágnes, Szalézi Szent Ferenc-díjas újságíró