A szakmai gyakorlat választásánál több lehetőség is kínálkozott, mégis úgy érzem nem volt nehéz dolgom a választás alkalmával. Igaz ugyan, hogy ekkor olvastam először az Erdélyi Gyülekezetről és nagyon megörültem annak, hogy létezik ilyen gyülekezet Budapesten. Azt is számításba vettem, hogy teológiai tanulmányaim befejeztével gyülekezeti lelkipásztorként szeretném az Urat szolgálni, amihez az elméleti képzés mellett szükségesnek tartom a gyakorlati képzést is, erre pedig az Erdélyi Gyülekezet tűnt a legideálisabbnak.
A második félévben a Budapesti Károli Gáspár Hittudományi karon tanultam, szintén Erasmus program keretében, így lehetőségem nyílt a szakmai gyakorlat megkezdése előtt személyesen is ellátogatni az Erdélyi Gyülekezetbe, részt venni az istentiszteleti alkalmon és megbeszélni Zalatnay István tiszteletes úrral a gyakorlatom megkezdésének az időpontját, valamint az ezzel kapcsolatos tudnivalókat.
Június 26-án, pénteken költöztem az Erdélyi Gyülekezethez a Reménység Szigetére, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Mai napig is emlékszem Tamás bácsinak arra a finom főztjére, amivel aznap megkínáltak. Június 28-án, vasárnap volt az első szolgálatom, melyen Zalatnay István tiszteletes úrral közösen tartottuk az istentiszteletet. Ő végezte a történelmi visszatekintést, én pedig az igehirdetést. A gyülekezetben már hagyománnyá vált, hogy istentisztelet után az ebédlőbe mennek a hívek, ahol zsíros kenyér és tea mellett beszélgetnek. Az ebédlőben tehát alkalmam nyílt megismerkedni a gyülekezet egy részével, akik nagyon barátságosak voltak. És amikor szembesültem azzal, hogy a gyülekezet nagy része Erdélyből származik máris úgy éreztem magam, mintha „otthon” lennék.
Azalatt a két hónap alatt, ameddig a gyakorlatom tartott sokrétű feladatkörben volt részem tevékenykedni. A munkaprogramom hétfőtől csütörtökig tartott, reggel 08:00-tól délután 14:00-ig. Az első hónapban többnyire a levéltárban dolgoztam, ahol a gyülekezet anyagait (levelek, számlák, folyóiratok, jegyzőkönyvek, jegyzetek, tanulmányok, stb.) kellett rendszerezni, időrendi sorrend szerint külön választani. Időigényes feladat volt, hiszen a gyülekezet levéltárának csak bizonyos része volt csoportosítva, a másik részében pedig vegyesen volt minden anyag. Első lépésként különválasztottam a gyülekezet saját iratait, valamint más témákat érintő iratokat, majd pedig a gyülekezethez tartozó iratokat időrendi sorrendbe csoportosítottam. Hasznos feladatnak bizonyult, hiszen nagyon sok értékes és érdekes információra tettem szert a gyülekezet alakulásáról, hitéletéről, karitatív szolgálatáról, a népfőiskoláról, valamint a gyülekezet alapítójáról Németh Géza tiszteletes úrról.
Az Erdélyi Gyülekezetnél szerda kivételével minden hétköznap két alkalommal volt áhítat: reggel 08:00 órától és délben 12:00 órától; szerdán a reggeli és déli áhítaton kívül még van egy esti is 18:00 órától. Az első hónapban a hétfői és keddi napokon tartottam én az áhítati alkalmakat, majd a második hónapban volt, hogy két hétig is folyamatosan én tartottam az áhítatot, míg a tiszteletes úr szabadságon volt. Van egy leányegyháza is a gyülekezetnek Dányszentkirályban, ahol az istentiszteleti alkalmakat Szentpáli Juhász Imre, az Erdélyi Gyülekezet negyedállású lelkésze végzi. Itt két alkalommal volt szerencsém szolgálni és betekintést nyerni a gyülekezet életébe.
A júliusi hónapban tartottunk egy gyerekhetet, ami azért volt különleges, mert nemcsak a gyülekezethez tartozó gyerekek vettek részt, hanem vendégül láttuk egy kárpátaljai gyülekezet konfirmandusait is lelkipásztorukkal együtt. Jó volt látni és megtapasztalni, hogy több gyülekezeti tag is készségesen hozzájárult a gyerekhét zökkenőmentes lebonyolításához.
Igyekeztünk hétfőtől péntekig minél többet megmutatni Budapest nevezetességeiből a résztvevő fiataloknak. Úgy érzem nagyon jó tapasztalat volt számomra a gyerekekkel való foglalkozás, valamint az önkéntesekkel való szervezés és együttműködés megtapasztalása is. Ezt követően részt vettem a gyülekezeti kiránduláson is, amikor a gemenci erdőbe és Szekszárdra látogattunk el. Mindkét helyen akkor voltam először és elmondhatom, hogy nagyon tetszett mind a gemenci erdő növény- és vadvilága, mind pedig Szekszárd nevezetességei, különösképpen is Babits Mihály szülőháza.
A gyerekhét előtt egy vihar söpört végig a gyülekezeten kisebb nagyobb károkat hagyva maga után pl. az egyik vendégszállóra rádőlt egy fa és betörte a tetőzetet, így hát én is segítettem a vihar okozta károk eltakarításában, helyrehozatalában. Örültem, hogy a gyülekezet aktív tagjának érezhettem magam, és jelen lehettem minden fontos eseménynél, mely ottlétem alatt történt.
A levéltári munkám befejezése után az áhítatok tartása mellett a gyülekezet könyveit csoportosítottam a következő témakörökbe: egyházi, tudományos, szépirodalmi és egyéb. Ezt követően pedig ABC sorrendbe kellett volna helyezni, amit sajnos időhiány miatt nem tudtam befejezni, mert közben véget ért a gyakorlatom.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy részt vehettem ezen a szakmai gyakorlaton, hiszen ezáltal megismerhettem egy Magyarországon levő mégis erdélyiekből álló gyülekezet belső működését, hitvilágát, értékrendjét és mentalitását. Úgy érzem, hogy ez a két hónap még inkább megerősített engem a lelkipásztori elhivatottságomban.
Nagyon hálás vagyok a gyülekezet minden tagjának a nyitottságukért, szeretetükért és kedvességükért! Isten áldja életüket és munkásságukat!
Köszönöm!
Orbán Mihály