Nyári gyakorlat a Reménység Szigetén

„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” 2Tim 4,1-2

A napi háromszori áhítat – mint kegyességi irányzat, az emberekkel folytatott beszélgetések, amelyek részleteiben érintették Istent és az ő Igéjét, úgy gondolom, ezzel az igével lehetne összefoglalni, hiszen a „Reménység szigete” valahol a keresztyén identitást az Istenben megtalált hitet, reményt és szeretetet jelenti. Nekem ezt jelentette: egy helyet, ahol fontos az Isten igéje és ahol komolyan megpróbálják azt megélni, a gyakori áhítatokkal, az egymásra való figyelés és az Isten és ember szeretete által.

Köszönettel és hálával tartozom nagyra becsült nagytiszteletű Dr. Zalatnay István tiszteletes úrnak, az óriási lehetőségért, hogy olyan sok mindent tanulhattam és tapasztalhattam itt az Erdélyi Gyülekezetbe. Hálás vagyok Dr. Simonffy Zsuzsanna tiszteletes asszonynak, hogy megmutatta és főleg beszélgetésben elmondta, hogy milyen információkat kell ismerjen az ember, ha hatékonyan szeretné az itteni munkáját végezni, köszönöm kedvességét és útmutatását. Isten áldását kívánom és kérem a Tiszteletes Úr és családja életére! De örülök minden munkatárssal folytatott beszélgetésnek, tanulságosak és szórakoztatóak is tudtak lenni. Név szerint megemlíteném Tordai Zoltánt gondnokot, Veress Emesét, Szőke Gábort, Darvas Szilárdot, Lukács Anettet, Oltyán Tamást és Annát.  A gyülekezeti tagok közül nagy kedvességgel vett körül Lovas Józsefné főgondnoknő asszony, Koryürek Vera, Cseke Izabella, Dankó Nikolett, valamint a Lastyan család minden tagja. Noha név szerint nem említettem meg sok gyülekezeti tagot, örülök a találkozásnak és az ismeretségnek. Isten áldja meg mindnyájukat!

Lőrincz Ágoston a tábor zárónapján
Lőrincz Ágoston a tábor zárónapján

„Jó sok munkáért, jó sok tapasztalat” – ezt a címet is adhattam volna a beszámolómnak, mert úgy gondolom, hogy ez az, ami jellemzi az ittlétemet. Annak a teológusnak, aki egy olyan helyre akar menni, ahol szinte mindenféle egyházi munkába belepillanthat, annak melegen ajánlom ezt a helyet. A jó sok tapasztalat alatt a következőket értem: vendéglátás és liturgiai gondolkodás tágítása, gyermektábor szervezés és cigánymisszió, egyházi adminisztráció, gyülekezeti könyvtár adatbázis-építése, liturgusi és igehirdetői feladatok az istentiszteleteken, az áhítatokon és a gyermek-bibliaórákon.

A listát folytathatnám, hogy mi minden dolgot láttam, tanultam és tapasztaltam Budapesten és főleg az Erdélyi Gyülekezetben, de most inkább megelégszek azzal, hogy elmondom, hogy a szakmai gyakorlat 100%-an elérte célját, hiszen személyes és komoly szakmai élmények gazdagságával térek haza. Mindezekért legyen hála és dicsőség a mi Istenünknek vagy, ahogy az Erdélyi Gyülekezetben tartott áhítatokon naponta többször megvallottuk elmondás és eléneklés által: „Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek. Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen”!