„Mi ezt a pogány játékot nem űzhetjük…”

„Az a szokás, ahogy a katolikus egyház tartja ezt a napot, és ahonnan származnak ezek az evangélikus gyászistentiszteletek, amelyeknek az evangéliumi talajon semmi keresnivalójuk, pogány eredetű. A katolikus egyháztól tudjuk, hogy sok pogány szokást vett fel hitébe azért, mert nem volt bátorsága ezek ellen felvenni a küzdelmet. Ezért vált szükségessé Luther Márton reformációja, hogy a sok-sok pogány és idegen eredetű szokás és tan között elsikkadt evangéliumot állítsa ismét középpontba. A katolikus vallás ma is vallja a tisztítótüzet, ahová szerinte azok lelkei kerülnek, akiknek még szenvedniük kell földi bűneik ideig tartó büntetését. Neki ezért szüksége van gyászistentiszteletre és gyertyagyújtogatásra, amelyek felfogása szerint segítenek ezeken. De mi közük ezeknek az evangéliumhoz, s hogy engedhetjük ezeket újra életre ébredni az evangélium alapján álló keresztyén anyaszentegyházban? Halottainkat mi is tiszteljük. Elhalt kedveseink sírját gondozni, őket el nem felejteni, lélekben velük lenni minden protestáns ember szívbeli kötelessége. De ezt a pogány játékot mi nem űzhetjük.”

E sorokat dr. Kiss Béla egykori csernátfalusi (Brassó megye) evangélikus lelkész írta, aki a november elsejei gyertyagyújtást, az aznapi szolgálatot is ellenezte. Az Erdélyi Gyülekezet e gondolatok mentén 2016. október 31-én, a reformáció napján a fenti címmel konferenciát szervezett, amelyet a Reformáció bizottság támogatott (meghívó itt).

A műhelykonferencia után Novák László Ferenc néprajzkutató, a fejfák szakértője a gyülekezet fejfagyűjteményét mutatta be az érdeklődőknek. Ez követte a gyülekezetben kialakult körmenettel, amely során megemlékeztünk nagyjainkról az Erdélyi Emlékkertben, majd a reformáció napját az ünnepi istentisztelettel zártuk.