Szombaton, szeptember 27-én tartották Kedében az unitárius templom
helyreállításának hálaadó ünnepét, mely sokak áldozatos munkájával
valósult meg és amelyért sokan imádkoztak az elmúlt pár évben.
Könnyező gomba jeleit vette észre a kis közösség 2012 tavaszán, amely
a szakemberek szerint a legveszélyesebb. Megtámadja a régi
faszerkezetet és maradandó pusztítást végez, ennek következtében a
templom süllyedni kezdett. A nyilvánvaló jeleket a lelkésznő, Moldován
Szeredei Noémi, és a kis közösség kétségbeesve vette tudomásul,
felismerve, hogy a két faluból álló gyülekezet erejét meghaladó
feladat előtt áll, hiszen nem áll elegendő forrás rendelkezésre a
templom megmentésére.
Gyűjtésbe kezdtek. A kiáltó szó elért a Magyar Unitárius Egyházhoz,
elszármazottakhoz, segítő szándékú hívekhez szerte a nagyvilágban.
Budapesten több ezer unitárius él, az ők és azon belül az
elszármazottak megszólításának feladatát vállalta fel az Erdélyi
Gyülekezet Kriza Dániel segítségével.
A segítséget kérő felhívás olvasása után sikerült felvenni a
kapcsolatot a lelkésznővel, hogy milyen formában lenne a
leghatékonyabb a segítségnyújtás. Hamar körvonalazódott egy budapesti
látogatás terve, melynek keretében gyűjtést is szerveztek. Így 2013
tavaszán a lelkésznő férjével és két kislányával Budapestre, az
Erdélyi Gyülekezetbe látogattak. A Gyülekezet látta vendégül a lelkész
családot és a kedei templom gyűjtésére szervezett istentiszteletre is
itt került sor, melynek megszervezéséért ezúton is köszönet jár.
Szórványmisszióban jártas lelkészek számára ismert lehet az a
technika, hogyan lehet az elszármazottakat fellelni, elérhetőségüket
megszerezni. Korábbi és jelenlegi lelkész, ismerős az, aki a falu
lakóinak ismeretével bír, sok kérdezés, érdeklődés után magyarországi budapesti név- és címlistává áll össze az információ.
Az ő megszólításukat tűzte ki feladatul az Erdélyi Gyülekezet,
melynek fontos lépcsőfokát képezte az úrvacsorás istentisztelet, annak
keretében szervezett gyűjtés.
Az adomány tételére tett felhívás akkor nem célzott meg nagyobb anyagi forrásokkal rendelkező szervezeteket, kizárólag híveket. De hogy a meghatottság és a segíteni
akarás később milyen úton jutott el azokhoz a döntéshozó személyekhez,
akik végül olyan mértékű segítséget tudtak nyújtani, hogy az újjáépítés
elkezdődhetett, pontosan nem lehet nyomon követni. Sokan és sokféle
irányba megindultak, hogy ne hagyják veszni a kis fatemplomot.
Budapesti látogatásuk után néhány hónappal a lelkésznő boldogan
számolt be, hogy a budapesti és bukaresti állami szervek is olyan
mértékű támogatást ajánlottak fel, mely lehetővé teszi a templom
újjáépítésének elkezdését.
A munkálatok megközelítőleg egy évet vettek igénybe és a lelkésznő
beszámolója szerint onnan kellett kezdeni, hogy traktorral,
terepjáróval utat vágnak. A templom ugyanis a két falu között lévő
domb tetején épült, legutóbb 102 évvel ezelőtt. Azóta a faszerkezet
annyira megrongálódott, hogy volt olyan oldala a templomnak, amelyet
teljesen újjá kellett építeni és oly mértékben le kellene bontani a
munkálatok során, hogy a templom belsejében látható volt a Kedét
körülvevő festői táj. A felújítás alatt nagymértékű adományt és
segítséget nyújtott Dobos Albert, székely vállalkozó, aki az ünnepségen
elismerésben is részesült.
Megtelt a templom a hálaadó ünnepre, hiszen nagy nap volt ez a falvak,
és az érdekeltek számára. Nehéz szívvel gondoltak vissza azokra a
napokra, mikor észlelték, mekkora a baj, és őszinte hálával álltak
most meg a felújított templom padsoraiban. Az istentiszteletet Nagy
László, főjegyző, az úrvacsorai szolgálatot Lőrinczi Lajos esperes
végezte. A gyülekezet pasztoráló lelkésznő, M. Szeredai Noémi elmondta a kétségbeesés, gyűjtés majd az újjáépítés történetét, ezek után pedig ünnepi műsor vette kezdetét.
Gyermekek, fiatalok szavalatai következtek, az Erdélyi Gyülekezet
nevében Kriza Dániel köszöntötte az egybegyűlteket. Néhány további
köszöntő és elismerés után a műsor a felnőttek néptáncával
folytatódott a templom melletti színpadon. Mellette kalács és bor
gondoskodott arról, hogy minden vendég méltóképpen megünnepelhesse eme
nemes eseményt.
Másnap az unitárius vallás szerinti sátoros ünnep, az Őszi hálaadó
istentiszteleten vettünk részt, melyről televíziós felvétel is
készült.
Az ünnep alapvetően a földművelő ember hálaadó ünnepe volt,
aki köszönetet mond a terményekért, amelyek adattak. Ennek megfelelően
terménybemutató és újabb mulatság vette kezdetét az istentisztelet
után a Közösség Ház udvarán. Lekvárok-szörpök, gyümölcsök és zöldségek
kirakodóvására ejtette bámulatba a jelenlévőket, ahol többféle bográcsétel, játékok és
zene gondoskodott a jó hangulatról. Nem maradhatott ki ebből az előző napi ünnep főszereplője sem, a lelkésznő házi készítésű lekvárokkal, szörpökkel és
székely rágó különlegességgel töltött meg egy pultot, melyet gyermekei kínáltak a tolongó tömegnek.
Jakab Júlia