Az Erdélyi Gyülekezet idén harmadik alkalommal rendezte meg farsangi mulatságát a Reménység Szigetén. Az esemény immár szép hagyománnyá érik közösségünk életében, s örömmel mondhatjuk: soha ennyien nem gyűltünk még össze, mint most. Több mint hatvan testvérünk volt jelen, és külön ajándék volt látni, hogy a gyermekek és fiatalok is aktívan bekapcsolódtak az ünneplésbe.

Az alkalmat Dr. Fazekas István vezető lelkész nyitotta meg lélekemelő gondolatokkal. A Prédikátor könyve szavait idézve emlékeztetett bennünket arra, hogy „ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásznak és ideje a táncnak.” E nemes gondolat jegyében élhettük meg együtt, hogy a keresztyén ember öröme nem felszínes vigasság, hanem hálaadásból fakadó ünnep: amikor együtt nevetünk, éneklünk és táncolunk, azzal is a Teremtő ajándékait ismerjük el.

A mulatság fényét emelte Kovács Eszter operatanszakos hallgató gyönyörű előadása, aki népszerű opera- és operettslágerekkel ajándékozott meg bennünket. Különleges élmény volt hallani Mozart „Az éj királynője áriája” című darabját, amely bravúros előadásával méltán aratott nagy sikert. Az est során Tövisi Mihály rövid nótázása, valamint Zágoni-Szabó Sándor verses-énekes előadása is gazdagította a programot, megmutatva, milyen sokszínű és nagyszerű tehetségek élnek gyülekezetünkben.

A zenekar fantasztikus hangulatot teremtett: Kovács Sándor és barátai – Pál László és Farkas Gyula, a Száztagú Cigányzenekar prímása – igazán kitettek magukért. Muzsikájuk összehozta a jelenlévőket; fiatalok és idősebbek együtt énekelték az ismert dalokat, nótákat.

A batyus bál bőséges asztala is a közösség szeretetét tükrözte: mindenki hozott valamilyen finomságot, hogy megossza a többiekkel. A gyülekezet ajándékaként Dr. Berczi Norbert ügyvéd úr frissen töltött és az Oltyán-házaspár jóvoltából frissen is sütött csabai kolbásza került az asztalra.

Ez az együttlét ismét megerősítette bennünk: a közösség nem csupán vasárnapi istentisztelet, hanem egymás örömében való osztozás is. Amikor együtt vagyunk, figyelünk egymásra, megosztjuk ajándékainkat – legyen az zene, vers, étel vagy egy jó szó –, akkor mindez a Teremtő gazdagságát tükrözzük vissza. Az ilyen alkalmak építik a gyülekezetet, mélyítik kapcsolatainkat, és emlékeztetnek arra, hogy az öröm is Isten ajándéka.

Hálás szívvel tekintünk vissza erre az estére, bízva abban, hogy farsangi mulatságunk még sokáig erősíti és gazdagítja közösségünket.

SOLI DEO GLORIA!