2016. november 20-án, az Erdélyi Emlékparkban elhelyeztük Daday Loránd arcdomborművét. A méltatlanul elfeledett tanár, író, lelkész emléktáblájának és domborművének elhelyezését a kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztősége vállalta. Az ünnepségen Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője mondta az alábbi beszédet.
Daday Loránd 1893. november 6-án született Besztercén. 1954. július 23-án fehérvérűségben elhunyt. Síremléke a dési református temetőben található.
Önkéntesként vett részt az első világháborúban, volt segédlelkész, tanfelügyelő, rövid ideig Dés polgármestere is. Irodalmi pályafutása az 1920-as években indul. 1920-tól kezdődően tárcákat, novellákat, tanulmányokat közölt a Pásztortűz, a Napkelet és az Aurora folyóiratokban. Az 1930-as évektől egymást követik regényei, színművei. Ezek közül is kiemelkedik a Zátony című regénye.
Ám élete arról szól, hogy nem lehet zátonyra futni, hogy vállalni kell a magánéleti, gazdasági, irodalmi elismertséget is veszélyeztető kockázatokat, hogy emberek maradhassunk az embertelenségben, hogy ne csupán kérdezzük, de tudjuk is: kié ez az ország.
Életművének szerves részét képezi közírói, egyházszervezői munkássága is, melyhez közéleti vállalásai is szervesen kapcsolódnak. Írói munkássága pedig szerves része az erdélyi és összmagyar irodalomnak, még ha nem is vált annyira ismertté, mint Nyírő, Tamási vagy Wass Albert.
A zátonyok veszélyét is felvállaló nagysága méltó példa az utókornak, ezért is fontos a Helikon folyóirat számára, hogy e táblaavatásra, ha már Désen erre nem mutatkozott lehetőség, itt és most mégiscsak sor kerüljön.
Ha sorsára tekintünk, földi pályafutását szép, és mégis komor keretbe foglalja, hogy Daday Lorándként indul, Székely Mózesként válik ismertté és végül, Kovács Bálintként kénytelen közölni. A két világégés, a megjárt börtönök sem tudják azonban a benne lobogó belső lángot kioltani. Ezért tud a végsőkig emelt fejjel talpon maradni. Ezért emlékezünk ma rá.
Az arcdomborművet Papp Béla, a gyülekezet presbitere, Daday Loránd volt tanítványa és Karácsonyi Zsolt főszerkesztő leplezte le. A kisplasztika Konthur Bertalan alkotása.
