Ez az ünnep fordítva szebb mint más. Az izgalom, a várakozás máskor a tetőfokára hág s ellepi minden idegvégződésünk.
A Karácsony más. Minél közelebb van, annál nagyobb csend nő bennünk mert tudjuk, hogy Fénylő csoda születik.
S bár csillogó cukrok, díszek s csomagok kísérik de a valódi Ünnep maga a Várakozás.
A fahéj illatú esték, a gyertyafény, a megidézett gyermekkorunk s vele régi álmaink, emlékeink, szeretteink s a csoda percei, az együttnevetések, az örömkönnyek a csillagszóró sercegése, s mi mind, akik ma ugyanazt gondoljuk ebben a furcsa fényben: szeretet.
Csodás, fénylő, melengető, ölelő csendet e napokban mindenkinek!
/P. B. J./