A reformáció emléknapjának délutánján a Reménység Szigetén ünnepi úrvacsorás istentiszteletet tartottunk. Isten igéjét Dr. Fazekas István vezető lelkész hirdette az ApCsel 11,23-26 alapján, a liturgus lelkész Dr. Fazekasné Kummer Adél volt.

Az apostolok korában az evangélium útra kelt. A jeruzsálemi üldözés szétszórta a tanítványokat, de ez a szóródás nem a hit széthullását jelentette, hanem éppen a magvetést. Isten Lelke mozgásba hozta az egyházat. Antiókhia, ez a nagyváros, a pogány világ egyik központja, egyszerre lett a Krisztus-hit új otthona. És amikor Barnabás odaérkezett, „látta az Isten kegyelmét.”

Milyen ritkán mondjuk ezt ma: „Láttam az Isten kegyelmét!” Pedig a reformáció ünnepe éppen erre tanít: látni, felismerni és megvallani az Isten munkáját. A reformátorok — Luther, Kálvin, és a mi magyar hitvalló őseink — meglátták, hogy az egyház útja eltávolodott az evangélium világosságától, és megpillantották a kegyelem forrását újra: Sola Gratia — egyedül kegyelemből.

A reformáció nem pusztán történelmi esemény, hanem lelki mozdulat: a szív megújulása. A reformáció szava így hangzik: „Szívet és lelket újíts meg bennünk, Úr Isten!”

Az antiókhiai gyülekezet nem volt gazdag, nem volt hatalmas, de állhatatos szívvel ragaszkodott az Úrhoz. A magyar református gyülekezetek is így maradtak meg a történelem viharaiban: templomot égethettek, Bibliát elkobozhattak, lelkészeket börtönbe vethettek — de a hit állhatatosságát soha nem vehették el.

A mi korunk antiókhiai gyülekezetei mi vagyunk.

Ebben a világban, ahol annyi hang próbálja elcsábítani a keresztyén embert, újra halljuk Barnabás buzdítását: maradj meg az Úrban!

Amikor Luther kiszögezte téziseit, nem új vallást akart, hanem visszatérést: vissza a Szentíráshoz, vissza a hithez, vissza a kegyelemhez.

A magyar reformátorok is ezért fordították le a Bibliát, ezért építettek iskolát, ezért védték hitüket akár vértanúságig.

A reformáció lelke nem a tiltakozás, hanem az újjászületés. Nem a tagadás, hanem az építés.

Amikor a reformációt ünnepeljük, ne csak emlékezzünk, hanem éljük is! Legyünk az Isten kegyelmének látható jelei ebben a világban.

Az istentisztelet után az Erdélyi Gyülekezet elnöksége – Dr. Fazekas István vezető lelkész és Erdődi István főgondnok – megkoszorúzták a bibliafordító Károli Gáspár emléktábláját.

Hálásak vagyunk Istenünk magyarságunkért, hogy magyarnak születtünk és ezen a gyönyörű nyelven dicsérhetünk és magasztalhatunk Téged! Te vagy a mi őriző pásztorunk, vigyázz reánk, szegény magyarokra!