Hogyan lehet mindent visszaadni? 
Elképzelhető ez ma, amikor annyi -tán felesleges- elvárásnak kell eleget tegyünk? Lesöpörhetünk mindent az asztalról? Vagy leránthatjuk úgy a terítőt, hogy ügyet sem vetünk a tornyosuló életkellékek szilánkokra hullására? Utak visznek bennünket. Jobb esetben mi választunk utat, vagy szűk ösvényt, bízva abban, hogy a jó szándék kövein lépkedünk. Vajon be merjük csukni a szemünket járás közben?
Hagyjuk, hogy Ő vezessen?

“Vedd el, Uram, egész szabadságomat! Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat! Amim van és amit birtokolok, te ajándékoztad nekem. Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy te irányítsd akaratod szerint. Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.”

Loyolai Szent Ignác