A Reménység Szigetén megrendezett Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozója valóban áldott és emlékezetes alkalommá vált, amelyben a közösség, a hit és a kulturális örökség szépen összefonódott. A nap már a délelőtti órákban ünnepi hangulatban kezdődött: az istentisztelet méltó lelki alapot adott az egész találkozónak. Isten igéjét Ft. Csűry István református lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke volt. Az igehirdetés középpontjában a Róm 5,1–5 állt, amely a megigazulásból fakadó békességről, a szenvedések értelméről és a reménység bizonyosságáról szól. Teológiai üzenete mélyen összecsengett a találkozó egészének lelkületével. Az apostol szavai szerint „megigazulván hit által, békességünk van Istennel” – ez a békesség nem csupán belső nyugalom, hanem egy helyreállított kapcsolat Istennel, amelyből minden további áldás fakad. A szenvedések pedig nem értelmetlen terhek: kitartást munkálnak, a kitartás kipróbált jellemet formál, a kipróbált jellem pedig reménységet szül. Ez a reménység nem csal meg, mert Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által.
Ez az ige arra hív, hogy a nehézségeket ne pusztán elviseljük, hanem Isten munkájának részeként lássuk bennük a formálódás lehetőségét. A találkozó közösségi élménye is ezt erősítette: a megélt hit, a közös éneklés, az együtt töltött idő mind azt tanúsította, hogy Isten szeretete valóságosan jelen van, és képes összekötni embereket, történeteket és nemzedékeket.
Az igehirdetés után Dr. Fazekasné Kummer Adél református lelkipásztor vezetésével imdákozott a gyülekezet Krisztus közösségért és a magyar nemzetért. Az Úri imádság után Erdődi István, az Erdélyi Gyülekezet főgondnoka ünnepélyesen megnyitotta a Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozóját. A találkozó szignáljának felhangzása után Horváth László színművész elszavalta József Attila Kész a leltár című versét, majd a Labdarózsa Együttes szolgált két egyházi énekkel. A szolgálatok után Dr. Fazekas István, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkipásztora köszöntötte a megjkelenteket.
A nap folyamán gazdag és sokszínű program várta a résztvevőket. A nagyszínpadi előadások, a kórusművek és népzenei produkciók mind hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők ne csak találkozzanak, hanem közösen meg is éljék kulturális gyökereiket. Előbb a párkányi Szivárvány Együttes adta elő népzenei műsorát, majd a Labdarózsa Együttes dalai emelték tovább a lelkeket.
Az ebédet kísérő élő zene oldott, baráti hangulatot teremtett, ahol a beszélgetések és az újratalálkozások természetesen bontakozhattak ki.
A délutáni beszélgetések és előadások pedig mélyebb gondolatokat is megmozgattak, hidat képezve hit, irodalom és személyes élettapasztalat között. Először Csender Levente íróval beszélgethettünk az írói indulásról, a írásművészetének nagyobb állomásairól. A beszélgetés elején Horváth László színművész olvasta fel Csender Levente egyik novelláját, a beszélgetés végén pedig kedves meglepetésként az író kisfia, Csender Benedek játszott hegedűn erdélyi dallamokat.
A beszélgetés után Kovács Sándor és Pál László zenéltek, akikhez Csender Benedek is beszállt, s mintegy ráhangolták a közönséget Tövissi Mihály Szeretem a magyar nótát című nótáskönyvének bemutatójára. Tövissi Mihály hét évtizede gyűjti a magyar nótákat, teljes nótagyűjteménye most az Üveghegy Kiadó gondozásában jelent meg. A könyvet Dr. Véghelyi Bazázs irpdalomtörténész, az Üveghegy Kiadó igazgatója mutatta be, majd a nótagyűjtővel Dr. Fazekas istván vezető lelkész beszélgetett. A könyvbemutatót Tövissi Mihály énekekkel is illusztrálta, melyekhez Kovács Sándor és Pál László zenéltek.
A délután estébe hajló közös énekléssel ért véget.
A találkozó nemcsak lelki, hanem kulturális értelemben is gazdagítóvá vált. A közösség ereje, az egymás iránti nyitottság és az összetartozás öröme végig érezhető volt.
SOLI DEO GLORIA
