IFJÚSÁG VASÁRNAPJA

2025-ben a Magyarországi Református Egyház az Ifjúság Szolgálatának Évét hirdette meg. Ez egy különleges lehetőség arra, hogy figyelmünket és erőnket azok felé fordítsuk, akik a jövőt hordozzák magukban. Az ifjúság szolgálata nem csupán arról szól, hogy a fiatalokért dolgozunk – hanem arról is, hogy velük együtt, az ő energiájukból, kérdéseikből, bátorságukból és tiszta látásukból tanuljunk. A fiatalok olyan tükröt tartanak elénk, amelyben megláthatjuk, mit jelent igazán élni, keresni és újra meg újra rátalálni az Úrra. Az ifjúság szolgálatának éve lehetőséget kínál arra, hogy a generációk közösen építsék Krisztus testét: a tapasztaltabbak útmutatásával, a fiatalok frissességével, és mindannyiunk szívében a Szentlélek erejével. Tegnapi vasárnapunk az Ifjúság Vasárnapja volt. Liturgiánk egy kissé ezért eltért a szokásostól, az ifjak szolgálata és az értük való hálaadás és könyörgés került most előtérbe, ezeket vittük közösen Isten elé.

Isten igéjét Dr. Fazekas István vezető lelkipásztor hirdette a 2Móz 28,2 alapján („És csinálj a te testvérednek, Áronnak szent ruhákat, dicsőségére és ékességére.”) Van-e az öltözködésünknek fontossága, ha nem a ruha teszi az embert? A teremtéskor az ember egész lénye ünneplőben volt, mert Isten közelségében élt. Az elszakadás tette láthatóvá a mezítelenségét. A bűnbeesés által az ember valóban mezítelenné, teljesen kiszolgáltatottá vált. Ám Isten a büntetés kimondása után nyomban gondoskodott is róla: ruhát készített neki.

Amikor Zrínyi Miklós és maroknyi hős katonája 1566-ban Szigetvár falai közül a túlerőben lévő törökre kirohant, ünneplőbe öltöztek. Nem pusztán egy katonai cselekedetről volt szó. Tudták, hogy nem térhetnek vissza élve: a kirohanás a biztos halál vállalása volt. És éppen ezért öltöttek ünnepi ruhát. Mert számukra a halál nem a vereség, hanem a dicsőség kapuja volt. Az ünneplő öltözet azt fejezi ki, hogy a hősi halál nem közönséges elmúlás, hanem ünnepi átlépés a történelembe és az örökkévalóságba.

Amikor Isten Mózesnek megparancsolta, hogy készítsen Áronnak papi ruhákat, nem egyszerűen öltözékről volt szó. Nem arról, hogy az embernek legyen mit felvennie, vagy hogy valami pompás, ünnepi viseletben jelenjen meg a nép előtt. Hanem arról, hogy az a ruha, az a külső jel láthatóvá tegye a szolgálat méltóságát, és hirdesse: nem mindennapi dolog az, ami most történik. A papi öltözet azt fejezte ki, hogy az ember az Isten dicsőségére áll oda, s az Ő színe előtt végzi a szolgálatát.

Az öltözetünk – bármennyire is hétköznapi dolognak tűnik – mindig üzenetet hordoz. Másképp öltözünk, ha munkába indulunk, ha gyászba öltözünk, vagy ha ünnepre készülünk. Ruhánkkal is üzenünk egymásnak: tiszteletet, örömet, komolyságot, vagy éppen könnyedséget. És mennyivel inkább igaz ez akkor, amikor Isten házába jövünk! Nem azért öltözünk szebben, ünnepibben, mert így többek lennénk másoknál, hanem mert ezzel is jelezzük: különleges alkalom ez, az Úr színe előtt vagyunk.

Természetesen nem arról van szó, hogy mindenkinek öltönyben vagy kosztümben kellene megjelennie. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy legyen bennünk tisztelet. Hogy a ruhánkkal is jelezzük: „Uram, Téged komolyan veszlek.” És mégis: a legfontosabb nem a ruha. Lehet a legmenőbb márkás cipőd, ha közben a szíved hideg – az nem ér semmit. De ha egyszerű farmerben és pulcsiban jössz az Úr színe elé, és a szíved tele van hálával, akkor az Úr előtt ragyogsz.

Nem a ruha teszi az embert – hanem a szív. Krisztus az, aki igazi ünneplőbe öltözteti a szívünket. Ő az, aki megtisztítja a belsőnket, és ad egy olyan ruhát, amit soha senki nem tud elhasználni: az Ő kegyelmét. Ez a ruha az, amitől igazán szépek leszünk – nemcsak Isten szemében, hanem egymás számára is.

Az Ifjúság Vasárnapján az ifjak közül szolgálattevőink voltak:

Kiss Kata a lekció felolvasásával és énekkari szolgálattal,

Rákossy Dávid bűnvalló imádsággal és énekkari szolgálattal,

Kiss András prófétai imádsággal és énekkari szolgálattal,

Prázsmári Magor ráfelelő imádsággal és énekkari szolgálattal,

Kovács Eszter bizonyságtétellel, gitárkísérettel és énekkari szolgálattal,

Kiss Krisztina énekkari szolgálattal,

Lapohos Boglárka énekkari szolgálattal,

Boros Nagy Alfonz énekkari szolgálattal és Kaszta Mónika kórusvezetéssel.

Az ifjakért Tar Emese tanárnő imádkozott.

Köszönet a Szolgálattevőknek, Isten áldása legyen életükön, további szolgálatukon!

SOLI DEO GLORIA!