A kolozsvári, marosvásárhelyi, temesvári áldozatok nevei után idén, a brassóiakat képviselve, két nevet írtunk a kopjafára: Imecs Lászlóét (1972-1989) és Zăbavă Ionét (1914-1989).
A székelyudvarhelyi Imecs László, akárcsak katonatársa, a csíkszeredai Müller László katonai szolgálatot teljesített 1989 decemberében a predeali vadászegységnél. A forradalom napjaiban az egység katonáit Brassóba vezényelték, ahol több sorkatona vesztette életét Brassó főpostájának közelében, többek között a két magyar fiú is. Hogy kik lőtték le az éppen a hatalom védelmére kirendelt katonákat, mai napig sem tisztázott.
Zăbavă Ion görögkeleti lelkész volt, aki egy temetési szolgálat után már nem ért haza. Az ő halálát egyértelműen a zűrzavar és bizonytalanság miatti félretájékoztatás okozta. A brassói katonaiskolások géppuska-sorozata ölte meg, akik úgy tudták, hogy a lelkészt szállító piros Daciában terroristák ülnek. Hogy kik lehettek a terroristák azokban a napokban, még mindig nem világos.
Az eseményekre Demi Ioan emlékezett, aki szemtanúja és résztvevője volt az akkori napoknak. Az igazságtalanságok és tisztázatlanságok miatt, Demi létrehozta a December 22. Szövetséget, és megszállottan kutatja, hogy kik ülhettek meg elhurcolt fiatalokat a börtönben, kik lőhették le az áldozatokat, a már említetteken kívül például azt a hatéves kislányt is, akit egy – talán eltévedt? – golyó a szülei közt feküdve az ágyban ölt meg.
A megemlékezésen részt vett Müller László családja is, az Erdélyben élő édesanyja és bátyja is.
