Közösségben a feltámadás örömében

Az idei húsvéti ünnepkörben – Nagycsütörtöktől Húsvét hétfőig – gyülekezetünk együtt élhette át Jézus szenvedésének mélységét és feltámadásának örömét. Isten igéje, az énekek, a közös imádság és az úrvacsorai közösség mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy lelkileg is megérkezzünk a feltámadás ünnepéhez.

Nagycsütörtök estéjén Dr. Fazekas István vezető lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Lukács evangéliuma 23,39–43 alapján. Az igehirdetés fő üzenete az volt, hogy az igaz bűnbánat soha nem késő, amíg lehetőségünk van rá – ahogyan a jobb lator példája is mutatja. Az alkalom mély lelki elcsendesedésre adott lehetőséget, és megerősítette a jelenlévőket Isten irgalmának reménységében. Nagypénteken a passió felolvasása állt az istentisztelet középpontjában. A szenvedéstörténet szakaszai között énekek is felcsendültek, melyek segítették a jelenlévőket abban, hogy mélyebben átéljék Jézus szenvedését és kereszthalálát. Az ige, az ének és a csend együtt formálták ezt a mély és emlékezetes lelki alkalmat. Húsvét vasárnapján ünnepi úrvacsorás istentiszteleten gyűltünk össze, hogy közösen adjunk hálát Krisztus feltámadásáért. A gyülekezeti kórus énekei és a gyerekek kedves, örömteli szolgálata tette teljessé az ünnepet. Szívünket betöltötte az öröm, a hála és az élő reménység. Húsvét hétfőn ismét úrvacsorás istentiszteletre gyűltünk össze, csendesebben, de ugyanazzal a mélységgel és hálával. Az ünnepkör méltó lezárása volt ez az alkalom, ahol hitünk és közösségünk is megerősítést nyert.

Hálásak vagyunk minden szolgálattevőért, a kórus tagjaiért, a gyerekekért, lelkipásztorainkért, és minden testvérünkért, aki jelenlétével, imádságával vagy csendes szolgálatával gazdagította húsvéti ünneplésünket.