A szentséget nekünk kell felismernünk, megéreznünk, ám azt nem a csillagok magasában, hanem „emberségünk mélyén” kell keresnünk. A betegség idején erőt és vigasztalást ad mindannyiunknak, hogy Krisztus Urunk előttünk haladt a szenvedés útján, és minden helyzetben a kiszolgáltatott, fájdalmakkal küzdő emberek mellé állt.
Bokor Erzsébet testvérünk (akit mindig is az Istennek szentelt szép élet és a gyülekezeti aktivitás jellemzett) régóta tartó súlyos betegségében is leginkább az Erdélyi Gyülekezet templomában óhajtaná dicsérni Istenünket, hogy együtt adhassunk hálát minden kegyelemért és minden jó adományért, melyek felülről szállnak alá.
Aziránti hálája, hogy az Erdélyi Gyülekezethez tartozik indította Őt arra, hogy Bánffyhunyadon egy olyan perselyt faragtasson, melyet szülőföldjének, Kalotaszegnek a motívumai díszítenek. A gyönyörű adományt vasárnapi istentiszteletünkön – miután Dr. Fazekas István vezető lelkész felolvasta Bokor Erzsébet adománylevelét – Erdődi István főgondnokunk vette át Erzsike néni gyermekeitől, s helyezte rögtön méltó helyére.
Kedves Testvérek! Imádkozzunk Bokor Erzsébet testvérünkért, hiszen, ahol az egyik tag szenved, vele szenved a többi is! Köszönünk MINDENT Erzsike néni! Az Úr adjon Önnek gyógyulást, áldást és békességet! Hiányzik mindannyiunknak nagyon!