IIsten egyik nagy ajándékáról
I. A böjt az egyház történetében
Isten egyik legnagyobb ajándéka a Krisztust követő ember számára a böjt. A böjt, amely az első keresztyén századokban a keresztyének életgyakorlatának egyik fontos eleme volt (hasonlóan a bibliai korokhoz), amely később a felismerhetetlenségig eltorzult, amelyet a reformáció megpróbált helyes formájához visszavezetni, amely azonban rövid időn belül a protestáns gyakorlatban, majd később a katolikusban is egyre jobban háttérbe szorult – és amely újabban a legkülönbözőbb keresztyén hagyományokban kezdi reneszánszát élni.
A böjt fontosságát legfőképpen az adja meg, hogy Jézus Krisztus követői életgyakorlatának egyik fő pilléreként beszél róla az imádság és az adakozás mellett. Ennek – és a böjtre vonatkozó más bibliai részeknek – görcsös igyekezettel történő relativizálása, kiretusálni próbálása a Szentírásból az újkori bibliaértelmezés egyik szomorú fejezete. Protestánsok számára különösen is sokat mondó, hogy a böjtöt nem a reformáció korában akarják (szinte) teljesen kizárni a keresztyén életgyakorlatból, amikor pedig az érthető lett volna a késő középkori, végletesen eltorzult gyakorlattal szembeni jogos indulatok miatt, hanem később: akkor, amikor az már nem a helyes keresztyén életfelfogást, legföljebb a mindennapi komfortot veszélyeztethette csak.
II. A böjt újrafelfedezése
Sajnos Jézus tanítása és az egész Szentírás bizonysága nem volt elég ahhoz, hogy a böjt mindvégig része maradjon a keresztyén életgyakorlatnak. Mostani reneszánszához is szükség volt bizonyos „kortünetekre”.
A mai ember spirituális éhségben szenved – gyakran komoly hitű keresztyének is. Az útkeresésben sokan továbbra is csak saját kontrollálatlan – valójában a külvilág manipulációja által egyre jobban kontrollált – aktuális lelki állapotuk parancsának engednek. Mások vágynak arra, hogy kipróbált tanításra és mintára támaszkodhassanak: így azokra a fiziológiai-pszichológiai folyamatokra is, amelyek a böjt velejárói. Az „újra-felfedezők” kezdik annak tekinteni a böjtöt, ami: Isten adta áldott eszköznek – ugyanúgy, ahogy a tízparancsolat nem gúzsba kötő kényszer, hanem „segítség az emberré válás útján” (Farkas József). A keresztyénség – a legtöbb más vallással szemben – elutasítja a tudatmódosító gyakorlatokat és szereket. A böjtöt azonban tanítja.
Másrészt: mind több ember viszolyog a fogyasztói társadalomtól. Valóban: nem attól ember az ember, hogy a természetet – meg a másik embert – legyőzve napról napra többet habzsol, hanem attól, ha nap mint nap legyőzi önmagát. Ez nyilvánvalóan, mélyen, tisztán történik a böjtben.
Végül: nem csak a fogyasztásban, a beszédben is igaz, hogy az egyre több lassan semmivé válik. A böjt csendjében imádkozó ember kezdi ismét hallani, érteni a saját maga és mások által keltett zajban elnémult szavakat.
III. A böjt különböző formái
A böjt sokféleképpen osztályozható. A gyakorlat szempontjából különösen is fontos lehet a következő:
a) nem-böjt böjt
Nem böjt az, ami nem akar böjt lenni: amikor képmutató módon fognak bele, amikor csak szokásból fakadó kellemetlen kényszer: bár sokkal kevésbé mint mondjuk a reformáció korában, ma is létezik értelmét vesztett böjt. És van olyan is, amelynek más az értelme: ilyen az egészségi okokból folytatott koplalás és az éhségsztrájk. Az elsőnek egyértelmű létjogosultsága van, a második összehasonlíthatatlanul helyesebb formája a nyomásgyakorlásnak, mint amikor mások testét sanyargatja valaki, és ezek kapcsolódhatnak is a böjthöz (az első akaratlanul is, a második a prófétai böjtben). A különbség mégis világos: egy konkrét betegség miatt folytatott koplalás vagy egy konkrét ügy miatt vállalt éhségsztrájk egyedi: célt és ezzel véget érhet. A böjt mint Isten-keresés soha nem ér véget – ugyanúgy, ahogy az imádság.
b) böjt – átvitt értelemben
Vannak, akik úgy böjtölnek, hogy egy adott időszakban megtartóztatják magukat olyasmitől, ami különben túl nagy vagy fontos szerepet tölt be életükben: szórakozástól, tévézéstől, internetezéstől, hobbijuktól – vagy adott esetben önmagában értékes dologtól: munkától, közösségi aktivitástól stb. Ez a fajta önmegtartóztatás magán viseli a böjt egyes vonásait. De csak egyeseket. A böjtöt – sem – lehet a végletekig elszellemiesíteni. Az igazi – a tápláléktól való tartózkodást jelentő – böjt gyakran vezet az átvitt értelemben való böjtöléshez is, de e második nem jelentheti mindazt, amit az első.
b) rövid böjt
Vannak, akik – részben vagy teljesen – tartózkodnak a táplálkozástól egy-egy napon, vagy egy-egy időszak meghatározott napjain: a böjt utolsó maradékaként sokan még ma sem esznek húst nagypénteken. Az „étkek közötti válogatásnak” az a formája, amikor valami helyett valami mást eszünk – éppoly bőségesen – igazából nem-böjt böjt. Igazi böjt már az, amikor valaki ténylegesen önmegtartóztató, amikor a kívántnál kevesebbet eszik, amikor kiteszi magát az éhségérzet kellemetlen érzésének. Igazán értelmessé azonban ez a gyakorlat akkor válik, ha az elfordulás együtt jár az odafordulással: a több, mélyebb imádsággal, Istenre figyeléssel. A böjtnek ehhez a típusához tartozik az is, amikor valaki egy-két napon keresztül böjtöl.
c) hosszú böjt
Jelentősen különbözik ettől az a böjt, amely legalább néhány napig, közel egy hétig vagy hosszabb ideig tart. Ebben a böjtben fiziológiailag egészen más folyamatok játszódnak le. Ha egy szervezet néhány napig nem vagy csak minimális mértékben kap táplálékot kívülről, akkor megváltozik a működése. Erről a folyamatról még ma is keveset tud az orvostudomány. Az azonban egyértelmű tény, hogy a „szervezet befelé fordul”, egyfajta átfordulás következik be. Minden böjtölő ember tapasztalja, hogy néhány nap – legföljebb egy hét – után megszűnik, vagy legalábbis is erősen csökken az éhségérzet. Folyamatosan tisztul a szervezet – és a lélek is. Bizonyos képességek fölfokozódnak: érzékenyebbé, befogadóbbá, addig észrevételen összefüggések felismerésére és megélésére képesebbé válik az ember. Bár átmenetileg előfordulhatnak kisebb testi vagy lelki kellemetlenségek, ez az állapot a böjt nagy ajándéka – pontosabban annak lehetősége.
Itt különböző utak nyílnak az ember számára – elsősorban attól függően, hogy mit akar lelkébe engedni, hogy milyen hatásnak teszi ki magát. A keresztyén böjt lényege, hogy főképp fölfelé figyel az ember: imádkozik, és Isten igéjével foglalatoskodik. Van vallás, amely csak befelé nézésre tanít; „világi böjtben” esetleg olyan szépségre figyelnek, amely zenében vagy más művészi alkotásokban jelenik meg. Nem is baj ez, a keresztyén ember azonban azért üresíti meg magát, hogy Isten tölthesse el ajándékaival.
IV. Gyakorlati tanácsok hosszú böjtöt vállalóknak
A hosszú böjt komoly testi és lelki következményekkel jár: átgondolt, komoly döntés után helyes belekezdeni. A legtöbb ember fizikailag képes rá, de vannak akik nem, bizonyos betegségben szenvedők vagy arra hajlamosak számára pedig veszéllyel járhat. Ezért előtte tanácsos orvosi vizsgálatot végeztetni.
Lehetséges és helyes, ha a böjtöt is tanuljuk. Az első hosszú böjthöz érdemes fokozatosan, három-négy lépésben eljutni: pl. 1 napos, 2 napos, 4 napos után hosszú böjt. Ez a fokozatosság valóban csak a tanulást, a saját test és lélek kipróbálását kell, hogy szolgálja. Ilyen rövid idő alatt leginkább az éhségérzettel való birkózást tapasztalja az ember. Néhány nap alatt még nem jelentkeznek a hosszú böjt jellemzői. Mivel a 40 napos, vagy azt közelítő hosszúságú böjthöz nehéz megteremteni a megfelelő külső körülményeket, talán leginkább 2-3 hetes böjtöt érdemes célba venni.
Erre az időre, de legalábbis második részére mindenképp jó változtatni az életmódon. Nem azért, mert fizikailag elengedhetetlen. Csodálatos módon a teherbíró-képesség e tekintetben is csak csekély mértékben csökken. A böjt lelki ajándékainak érvényesüléséhez azonban sokkal nyugodtabb, csendesebb, a mindennapitól eltérő körülményekre van szükség.
Természetesen a böjtre való képességünk is eltérő. Az első napokhoz mindenképp odaszánás, akarat kell. Azt sem szabad tragédiának tekinteni, ha valaki úgy érzi: túl nagy a teher, nem tudja folytatni addig, ameddig tervezte. Lehet tapasztaltabban, jobban fölkészülve újra kezdeni. És természetesen olyan is van, akit elvileg vonz ez a lehetőség – és azután kiderül, hogy mégsem neki való. Nem minden ajándék mindenkié. Van, aki a zenét nem tudja élvezni. van, akinek nincs humorérzéke, és olyan is akad, akinek nem való a böjt.
Nem szabad „törvényeskedőnek lenni” a böjt szigorúságának vonatkozásában sem. Az is böjt, ha például vízen kívül iszunk gyümölcslevet, cukros teát is. Azonban csak kis mennyiségben. Ugyanis ha a normál körülmények között szükségesnek kb. 10 %-át meghaladja az a kalória, amely szervezetünkbe jut, akkor visszafordulhat az a fiziológiai folyamat, amely a hosszú böjt lényegi velejárója. Ismét kívülről várja a szervezet a táplálékot, vagyis éhes lesz. Szükségtelen szenvedésnek tesszük ki magunkat. Márpedig más a böjt és más, amikor „ostrom van” és alig van mit enni.
Annak, aki valóban hosszú böjtre szánja el magát, legjobb, ha előtte alaposan tájékozódik. Ma már magyarul is bőséges irodalom áll rendelkezésre. Két könyv, amelyek jó szívvel ajánlható: Jentezen Franklin: A böjt – mert lehet másként is, valamint Anselm Grün: Böjt – test és lélek imája. Különösen figyelemre méltó, hogy az egészen más hátterű szerzők – amerikai protestáns lelkész, illetve bencés szerzetes – mennyire hasonló gondolatokat fogalmaznak meg. Ez mutatja a lényegében azonos tapasztalatot. Természetesen érdemes olyan emberrel is beszélgetni előtte, akinek már van tapasztalata ezen a téren.